• slide-pict-07.jpg
  • slide-pict-06.jpg
  • slide-pict-02.jpg
  • slide-pict-08.jpg
  • slide-pict-04.jpg
  • slide-pict-11.jpg
  • slide-pict-03.jpg
  • slide-pict-10.jpg
  • slide-pict-09.jpg
  • slide-pict-05.jpg
  • slide-pict-01.jpg

53. Nemzetközi Toroneos Maraton verseny

2023 augusztus 26-án délután a 4. helyen sikerült célba érnem a görögországi Nemzetközi Toroneos Maratonon.
A idei és egyben a 33. szezonom fejeződött be ezzel nagy múltú versennyel. 1992-ben sikerült először részt vennem ezen a versenyen, melyet azt követően több, mint 15 alkalommal teljesítettem. Európa 2. legnagyobb versenye (az olaszországi Capri-Nápoly maraton után, mely 36km hosszú és az 58. alkalommal rendezték) a Toroneos maraton 26km és 53. alkalommal rendezték meg. A versenyt megelőző késő este van a versenyzők bemutatása. Csak 3-4 óra alvásra volt lehetőségem, mert 4 óra 45-kor a célterületen kellett találkozni, hogy buszokkal átvigyenek minden úszót a starthelyre, a Kassandra-félszigetre. Az út alatt próbáltam még pihenni, de számomra ilyenkor már nehezen megy. Érzem a gyomrom, az előttem álló bizonytalanságok miatt. Gyakorlatilag nem ismerem a hajót és annak kapitányát. Beszél-e angolul? Mennyire tudja azt csinálni, amit ilyenkor szeretnék? Mennyire lesz jó a navigálásban, helyezkedésben, amik mind-mind fontosak az ilyen jellegű átúszásoknál.
Az úszást megelőző szombaton érkeztem haza Kaliforniából a Tahoe-tó átúszásról, ami minden tekintetben az ellenkezője volt e görög versenynek. Kaliforniában tóban úsztam, itt pedig tengerben. A tó 18 fokos, a tenger itt 28 fokos. A tavat éjszaka kellett úsznom a hűvös 6-8 fokos levegőben, itt a nappali forróságban. Ott magaslaton, most tengerszinten. Voltak bennem kérdések, hogy a szervezetem hogyan fog reagálni az újabb körülményekre. Éreztem a jetleget, mert az átállással (+10 óra) még gondjaim voltak.
Az úszás rajtját követően időbe telt, míg a kísérőhajóm megtalált a tömegben és be tudott állni mellém. Végig erős szembeszél volt, mely a legrosszabb csapkodós hullámokat generálta, amikre a legkevésbé lehet felkészüléni. A tűző nap és a víz hőmérséklete miatt a frissítésemet is újra kellett kalkulálni az elmúlt úszásaimhoz képest. Régen úsztam ilyen viszonyok között.
Ésszel úsztam és folyamatosan figyeltem a szervezetem visszajelzéseire. Sűrűbben frissítettem és az ásványokból is nagyobb mennyiséget vettem magamhoz. Jónak bizonyult az adagolás, mert az egész úszás alatt nem volt negatív jelzés az izomzatomtól. A hullámok miatt nehéz volt ritmusból úszni, de az erőm beosztása segített folyamatosan előbbre lépni. A verseny utolsó harmadában sikerült felérnem a 4. helyre, majd a 8. órában egy utolsó támadással próbálkoztam befogni a 3. úszót, de őt már nem tudtam beérni. A végére 28km lett az úszott távom és 9 óra 5 perc lett a hivatalos időm. Az átúszás ideje alatt viszonyleg egyenletes volt a tempószámom, ami a hullámzások mértékétől függően 61-64 között volt percenként. 33790 kartempó kellett a starttól a célig. A verseny ideje alatt többször eszembe jutott, hogy napra pontosan 4 évvel ezelőtt, 2019 augusztus 26-án úsztam az Északi-csatornát és egyben fejeztem be az Oceans Seven sorozatot a 18. személyként.

Stillwater 8- Lake Tahoe sikeres átúszása

2023 augusztus 10-én reggel, 13 óra 5 perc 27 másodperc alatt teljesítettem az Tahoe-tó átúszását. A tó átúszásával így már 3 sikeres állomáson vagyok túl a Stillwater 8 sorozatban. A célba éréssel együtt az első magyarként tovább bővítettem a sikeres nemzetek sportolói számát. Velem együtt 16 ország képviselője tudta teljesíteni ezt a különleges erőpróbát.
Az előzetes elképzelésem szerint is egy nehéz úszásra számítottam, de végül jóval nehezebb lett, mint azt gondoltam. Tudtam, hogy ezzel az állomással kezdődik az igazán nehéz része a sorozatnak. Voltak bennem kérdőjelek, mert nem tudtam, hogy az asztmám miként reagál majd a magaslati környezetre. A 35km-es táv önmagában nem jelenthet gondot, de ilyen magasságban (2000m) még nem úsztam, nem volt benne személyes tapasztalatom. Mindig a körülmények teszik nehézzé az úszást és ez most bővült egy nehezítő tényezővel, a magaslattal.
Tavaly szeptemberben kezdtem meg a felkészülést a Tahoe-tó átúszásra. A fizikai felkészülés mellett mindig ott motoszkált a fejemben ez a kérdés, hogy a tüdőm képes lesz-e megbírkózni azzal a plusz terheléssel, amit a magaslat jelent. Az elmúlt hosszú hónapok során nagy mennyiségű munkát végeztem el, fizikálisan tudtam, hogy készen állok.
Július végén utaztam ki Kaliforniába, hogy kellő időm legyen az akklimatizációra. A tónál töltött első két napban nem úsztam a magaslat miatt. Arra viszont jó volt, hogy körbejárjam a tavat és képeket készítsek a tó keleti oldalán található hegyekről. Mivel tudtam, hogy éjszaka, sötétben kell majd úsznom, ezért próbáltam a fejembe vésni a partot, a hegyeket, hogy támpontokat tudjak adni magamnak. A tervezett útvonalhoz képest a térképék és képek segítségével meg tudtam határozni a távolságokat, hogy az úszás ideje alatt tudjam majd, hogy hol járok. Szerencsére a tónál tartózkodott egy kedves barátom, Cameron Bellamy akivel a minden nap tudtam edzeni. Augusztus 8-án megkaptam az értesítést, hogy másnap este úszom. Éreztem a feszültséget a gyomromban. Az úszás napján még találkoztam Cammel, aki felajánlotta, hogy segít Móninak a frissítésben illetve egy-egy rövid időre még akár be is ugrik mellém picit úszni. Az előre megadott időpontot későbbre halasztották az erős szél miatt.
A szervezők által jelzett későbbi időpontban találkoztunk Camp Richardsonban. Rövid tájékoztatás és megbeszélés után elindultunk a hajóval a kijelölt start területre. Egy ilyen úszás sokkal nehezebb, a sötét körülmény miatt. Tájékozódási nehézségek, ami az úszó és hajó között van. Bíztam benne, hogy még naplemente előtt tudunk kezdeni, hogy az első pár frissítés még nem sötétben legyen, de sajnos ez a lehetőség elment. Sötétben kezdtem el az úszást és a levegő hőmérséklete is rohamosan esett. Az éjszaka folyamán 8 fokig hűlt a levegő. Ez is egy plusz tényező, ami nehezítő tud lenni sok úszó számára. 2000 méter magasan a tóban úszva, ami a hőkülönbség miatt még erősen párolog is nehézzé válik a légzés. Hamar megtaláltam az utazó sebességet, amit az eredeti célomhoz volt kalibrálva. A feszültség a vízbe éréssel elmúlt. Próbáltam a sötétben minél kevesebbet ”kacsázni”, ami nem mindig sikerült. Ettől függetlenül az előre belőtt támpontokat jól ki tudtam venni és azok alapján éreztem, hogy a tervek szerint haladok. Figyeltem a szervezetem jelzéseit, melyek sokkal intenzívebbek voltak, mint bármikor előtte. A magaslati levegő, az oxigén hiánya megtette a hatását, számos izmom jelet küldött, ezek még éberebbé tettek. A sötét miatt jóval intenzívebben kellett fókuszban maradnom, állandóan figyelve a hajón elhelyezett apró jelzőfényeket, tartani azokhoz az irányt, a távolságot. 9 óráig nem szóltam senkihez, mert minden rendben ment. Akkor már a táv jelentős részén túl voltam. A hegyek vonulatából tudtam, hogy kevés van vissza. Ekkor jött el az első olyan érzet, hogy valami megváltozott a vízben. Mintha nem haladnék. Az erőt beletettem, de valami mégsem stimmelt. A frissítésekből tudtam az időt és a partot figyelve kezdtem szembesülni vele, hogy lassulok. Akkor már lassan 24 órája ”talpon” voltam. Persze fáradok ennyi úszás után, de ez több volt annál. A tervezett időmet átléptem, a part viszont nem közeledett. Megfogott az áramlat, amibe kerültem. Éreztem a vállamra nehezedő terhelést. Egyre nehezebben tudtam közelebb maradni a hajó oldalához. Inkább távolabb voltam, mint közelebb. Nem volt jó. Az úszásaim alatt mindig korábbi úszásaim idejeit szoktam használni egy kis motivációnak. Hát itt már elhagytam az elmúlt évek leghosszabb úszott idejét úgy, hogy a cél még odébb volt. Egyre küzdelmesebb lett mentálisan és fizikálisan is. Közben felkelt a nap, ami a hajó felől, szemből érkezett. A sötétben nehéz volt figyelni a hajót, de a vakító napban ez sokszorosára nehezedett. Hosszú küzdelem után végül sikerült átlépni azon a ponton, amikor egy picit jobban közeledett a part. Megjelent alattam a tó homokos része. A hajó megállt és tudtam, hogy már csak egy rövid tempózás van hátra. Tiszta és nyugodt part volt előttem. A partot elérve próbáltam felállni, de nagyon nehezen és bizonytalanul ment. Éreztem, hogy mindent teljesen kiégettem magamban. Elértem a száraz homokot, megfordultam és felemelt kezekkel jeleztem, hogy megcsináltam, átértem. A hajó dudája jelezte, hogy leállt a stopper. 13 óra 5 perc és 27 másodperc.
Az időeredményem nem tükrözi azt a munkát, amit szeptember óta elvégeztem. 10 órán belül szerettem volna teljesíteni a távot, de az áramlat megakadályozott benne. A tempószámom kisebb változása mellett, 9 órát átlépve 28-29 km-nél voltam majd az áramlatos nehéz részben 4 órát eltöltve 6-7 km-t tudtam haladni. Ilyen ez a sport. Vannak dolgok, amiket nem tudunk irányítani. Ettől is lett igazán értékes számomra ez az eredmény. Egy igazán nehéz úton jutottam el a célig!
Az idei évben a 11. személy lettem, aki abszolválta a távot. Ami különleges ebben a helyszínben, hogy a sikeres teljesítők jellemzően a női versenyzők. A 11. versenyzőből a 3. férfi lettem. Azóta az arány javult a hölgyek felé, mert tegnap egy újabb női úszó vette sikerrel, így mára 9-3 a hölgyek javára!
Teljes karrierem alatt ez az úszás lett a 4. leghosszabb vízben eltöltött úszásom.
Ezúton is köszönöm a családomnak, támogatóimnak, Ágh Csaba erőnléti edzőmnek, barátaimnak, hogy megvalósíthattam a Stillwater 8 sorozat 3. állomását. Külön hálával és köszönettel tartozom Mónikának és Cameronnak az önzetlen segítségért, fagyoskodásért és figyelemért. Valamint minden érdeklődőnek, akik figyelemmel kísérték a nyomkövetőm jelének haladását és szurkoltak a sikeres partot érésemért!

33

33. Az idei lesz a 33. szezon amit nyíltvízen töltök. 33 év alatt nem volt olyan esztendő, amikor legalább egy nagy marathoni úszás kimaradt volna. Anno amikor belekerültem ebbe a csodálatos világba még nem voltak rövid versenyek. A nyíltvízi vagy marathon úszás más fogalom volt. 25 km vagy minimum 5 óra úszás. Azóta is nekem ez az igazi. A nyílt rész adja meg a savát-borsát. Ebben a 33 szezonban sok mindent sikerült megélnem. Egy nagy hullámvasút. Kudarcok és sikerek. A 33 év első fele egy más világ volt számomra. Világ Kupa versenyek, melytől 2004-ben elköszöntem. Az élet adott egy újabb lehetőséget. A második felvonásra azt hiszem már egy másik ember kezdett vízbe ereszkedni. A változást Nikos Gemelos hozta elő. Számomra Ő a legjobb edző akivel valaha együtt dolgoztam és a ami fontosabb, hogy egy nagyon jó barátra is leltem benne. A kételyeim ő változtatta meg. Első közös sikerünk lett, hogy 2008-ban átúsztam hosszában a Balatont a FINA szabályok szerint. Nem volt pihenő és kapaszkodás a hajóban. Az első 24+ órás úszásom. Attól kezdve minden értelmet nyert. Azzal pedig beléptem a 33 év második szakaszába, hogy megtaláljam az igazi szenvedélyem a szóló úszásokban. 33 szezon során mindenféle szabadvízben versenyeztem Európa, Afrika, Ázsia, Ausztrália és Óceánia, Észak- és Dél-Amerika területén. Meleg és hideg víz. A tükör felülettől a 3-4-5 méteres hullámokig. A gyönyörű tiszta víztől a retekig. A víz ölelésében viszont ez mind már másodlagos, mert a legfontosabb, hogy Örömet okoz. Ez a szenvedélyem. Küzdelem Önmagammal és a természettel. A kihívás és a megvalósítás. Az út amit be kell hozzá járni. Már nagyon kevés de intenzív időszak van hátra, hogy a 33. szezon első nagyobb úszása meglegyen. Azt követően még további 4 nagyobb úszás, amik több mint 5 órás vagy 25 km feletti.

Capri-Nápoly marathon

A nyár legfontosabb versenye vár rám július 1-én, a Capri-Nápoly Marathon. A világ egyik legnehezebb és legjelentősebb versenye a marathon úszók között.

A Galileai-tenger átúszásom története

Március 28-án indultam Izraelbe, hogy folytassam a Stillwater 8 sorozatot. Évek óta nem volt ilyen zökkenő mentes a felkészülésem, hogy az általam megszokott időszakban elkezdjem a munkát az előttem álló szezonra. Mivel az előző évem hagyott bennem keserű szájízt, ezért is voltam nagyon kíváncsi, hogy a szervezetem milyen válaszokat ad a hátam mögött hagyott 7 hónapos felkészülésre. Az edzéseken teljesített eredmények bíztatók voltak számomra. Kérdések amik megfogalmazódtak bennem, inkább arra vonatkoztak, hogy az edzéseken teljesített eredmények mire lesznek elegendők egy számomra ismeretlen helyen. Még sohasem voltam Izraelben. Csak a térképet és különféle anyagokat böngészve próbáltam információhoz jutni, de a személyes tapasztalat az igazi. Felületes ismereteim voltak a Izraelről. Ilyen szempontból viszont izgatottan vártam az utazást. Természetesen, keresztényként sem tudtam nem figyelembe venni a rám váró úszás helyszínét a Kineret tavat, vagy ahogy ők mondják a Galileai-tengert. Jézus működésének helyszíne jórészt a tó és környéke volt. Jézus négy apostola is a tó mellől származott. Jézus a tóra néző egyik hegyen tartotta a híres nagy hegyi beszédét. Járt a tó vízfelszínén, lecsendesítette a vihart, és csodálatos módon adott enni ötezer embernek. Az 1. században keletkezett írásoknak, amelyek Jézus életéről és tanításáról „tanúskodnak”, és amelyeket a hagyomány szerint az apostolok és/vagy azok tanítványai írtak vagy jegyeztek le. A hívők a Bibliát szent jellegűnek tartják és emiatt a keresztény Szentírásnak is nevezik. Ez a könyv gyakorolta a legnagyobb hatást a világtörténelem alakulására. Röviden így tudnám a helyszín jelentőségét bemutatni és mindaz a történés és tanítás, ami meghatározta sokak életét az átúszás célterülete is egyben. Különleges és egyedi!

Jószolgálati Nagykövet

Március 11-én nagyon megtisztelő esemény résztvevője lehettem. Zalaegerszeg város Dísztermében a Koraszülöttmentő és Gyermekintenzív Alapítvány sajtótájékoztatóval egybekötött ünnepségen vehettem át az alapítvány új nagyköveti oklevelét. Az Alapítvány munkáját több jószolgálati nagykövet is segíti: Lubics Szilvia hosszútávfutó, Borbás Marcsi televíziós műsorvezető és Bence Bicsák triatlonversenyző. A nagykövetek sora bővült személyemmel és csatlakoztam az Alapítvány segítőihez.
Boldog vagyok, hogy a jószolgálati tevékenységgel, melyet az Alapítvánnyal együttműködve a koraszülött és súlyos állapotú újszülöttek, valamint rehabilitációra szoruló gyermekek támogatása érdekében végezhetek/végezhetünk. A jövőben az előttem álló kihívásokon már egy nemesebb célért is fogok küzdeni. Köszönöm szépen az elismerést, nagyon büszke vagyok rá, hogy részese lehetek egy fantasztikus csapatnak! 

Stillwater 8 – következő állomás

A tavalyi zürichi úszást követően még mindig bizonytalan volt, melyik lehet a sorozat második állomása számomra. Sok mindent kellett mérlegelnem. Az eredeti tervem szerint a svájci úszást az utolsó két állomás egyikének szántam. A pandémia és az utazási nehézségek miatt került a kezdő helyszínnek. Nekem is egy hosszabb időt kellett kihagynom az úszó edzések nélkül és ezért is tűnt számomra egy ideálisabb kezdésnek a Zürichi-tó átúszása. A 90-es évek eleje óta tervben volt, hogy indulok a versenyen, de valahogy mindig másképp alakult a versenynaptáram. Számos barátom mondta, hogy egy jó verseny de a „mi szintünkön" nem nehéz verseny. Az évek alatt már többször is megtapasztaltam, hogy amikor számomra könnyűnek neveztek egy úszást, azokon rendre nagyon megszenvedtem! A tavalyi kezdő úszás is ilyen volt. A felkészülési időszakban minden lehetőséget megragadtam a fizikai kondícióm megtartása miatt, de az úszó edzések hiányát nagyon megéreztem. Pár hónap maradt számomra, hogy korrigáljam a hiányoságokat. Rengeteg kérdőjel volt bennem és a svájci úszás előtti héten nagyon rosszul éreztem magam a vízben. Számomra egy olyan úszás lett az ausztriai felvezető verseny, amit gyorsan el kell felejteni. Mentálisan és fizikálisan is megterhelt. nagyon megéreztem a hiányzó kilómétereket. Szerencsére hamar elkezdtek működni az izmok és kezdett összeállni a mozgás is. A Stillwater 8 sorozat kezdése keménynek bizonyult a környezeti viszonyok miatt de a testem teljesen másképp működött mint az azt megelőző heti ausztriai úszáson. Hosszú bizonytalanság után a legfontosabb volt, hogy elkezdtem a sorozatot. Egy rövidebb szünet után tavaly szeptemberben elkezdtem a 2022-es évre a felkészülést. Az őszi időszakban még nem tudtam pontosan, hogy melyik helyszínre is lesz lehetőségem menni. A hullámzó vírushelyzet és utazási és logisztikai nehézségek miatt végül az izraeli helyszín tűnt a legjobb megoldásnak. Ezzel a két helyszínnel viszont felcserélődött az előzetes tervem a Stillwater 8 sorozat kivitelezésére. E két helyszín lett volt a záró akkord. Úgy gondolom a sorozat maradék 6 állomásai már jóval nehezebb úszások lesznek. Ez még a jövő de most csak az Galilei-tenger átúszására fókuszálok. Most megvannak a kérdőjelek és nagyon várom, hogy megkapjam rájuk a választ, amit csak akkor fogok megismerni amikor teljesítem a távot. Március 29-től már a helyszínen folytatom az utolsó simításokat. Az időjárási adatokat figyelve április 3-től indul majd az ablakom 5 napon keresztül. Abban az 5 napban kell megtalálnunk a legjobb feltételt és lehetőséget az átúszásra! Már várom! PUSH IT

Stillwater 8 – Zürich marathon

A 2019-es Északi-csatorna átúszása és egyben az Ocean's Seven sorozat befejezése óta nem volt lehetőségem hasonló kihívást megvalósítani/elkezdeni. Az új sorozatból (Stillwater Eight), a jelenlegi lehetőségek mérlegelése alapján, a svájci helyszín tűnt megvalósíthatónak, melyet a szervezők biztosítottak részemre. Az itt töltött idő alatt, szinte végig kellemetlen hűvös és esős idő volt. A verseny reggelére 17 fokosra hűlt a tó víze. A startot követően próbáltam egyenletes sebességre törekedni, az időjárás miatt számítottam arra, hogy szükség lesz a tartalékokra.

Az idő sajnos egyre rosszabb lett, majd olyan mértékben szakadni kezdett az eső, hogy pár méter lett a látótávolság, néha szinte már a kísérő hajómat sem láttam. Az eső után a szél és a hullámok tovább nehezítették a terepet.
A végén már éreztem a karom, határon volt, hogy begörcsöljön. Szerencsére ekkor olyan közel voltam már a célhoz, hogy a visszafogottabb tempó ellenére sem közelítettek meg a mögöttem úszók. Azt gyanítottuk, hogy dobogós helyen vagyok, de az csak a célban derült ki számomra, hogy a fő férfi kategóriában (19-49 éves, neoprén nélkül úszók) első lettem. A terveim szerint 6.30-7:00 óra körül akartam teljesíteni a 27 km-t, de az időjárás nagyon megváltoztatott mindent. Így végül 9 óra 17 perc alatt sikerült elérnem Zürichbe. 36205 kartempó kellett a cél eléréséhez...

Északi-csatorna

Sikerült átúsznom az Északi-csatornát és ezzel együtt befejeznem az Ocean’s Seven sorozatot is! Egyszerű volt ezt most leírni, de nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz út lesz!

SCAR

Szombaton este sikeresen befejeztem a nemzetközi SCAR versenyt Arizonaban. A 4 egymást követő napon négy tóban kellett úszni 70 km-t. Minden tó egy picit különbözött egymástól. Utólag azt mondom, hogy az első két nap volt számomra a rosszabb eredményt tekintve. Érzésre viszont a 2. és a 4. nap. A négy nap alatt sok mindenen keresztül kellett menni fizikalisan és mentálisan. Ezzel a versennyel a felkészülés egy nehéz szakasza fejeződött be számomra. Elsősorban visszaigazolást szerettem volna kapni, hogy az eddig elvégzett edzésmennyiség, milyen minőségű volt. A négy nap folyamán inkább a szervezetem visszajelzéseire voltam kíváncsi, hogy miként reagál az ilyen terhelésre és éles körülmények között mit tudok belőle kihozni. Sajnos a meleg vízzel gondban vagyok. Az első két nap eredményén meg is látszott. Így utólag elemezve az adatokat, a második napon vesztettem sokat, holott azt a napot nyugisnak gondoltam, de ott szenvedtem a legjobbak. Érzésre a 3. nap volt számomra érdekes, melyet nagyon jól sikerült teljesítenem. Azzal a teljesítménnyel úgy éreztem, hogy vissza tudok jönni a versenybe. Előzetesen és papíron a záró nap volt a legkönnyebb. Sokat tudtam pihenni a szombati, utolsó szakaszra. Tervem szerint tamadó szellemben akartam úszni, de mögöttem lévő versenyzőre is figyelnem kellett, mert az első napon nagyon jó volt! Későn volt a start. Este 6 magasságában startoltunk el az utolsó hullámmal. A csoportba érkezett egy újabb úszó, aki csak azt az etapot teljesítette. A startot követő rövid helyezkedés után próbáltam egy kissé magasabb sebességen úszni, hogy az előttem lévő versenyző esetleges idő különbségén faragni tudjak vagy ledolgozzam. Este 7-re már lement a nap és kezdett sötétedni. Tartottam tőle, mert nem szeretek sötétben úszni semmilyen körülmények között. A célig vezető sötét utat nagyon rosszul éltem meg! Teljesen megzuhantam tőle és elvesztettem a biztonság érzetemet. Borzasztó volt így a vízben lenni. Minden támpontot elvesztettem. Semmit sem tudtam addig, amíg nem érkeztem be a célba. Ki akartam jönni belőle! Azt követően tudtam meg, hogy a 2. helyen jöttem be célba és csak az az úszó ért el jobb időt, aki erre az egy szakaszra jött. Annyira megviselt, hogy nem.is tudtam neki akkor még örülni. Végül a 3. helyen sikerült befelyeznem a versenyt 15 óra 53 perc 42 mp összidővel. Ezzel a eredménnyel sikerült megnyernem a saját kategóriámat. Végül 34 úszónak sikerült teljesíteni mind a négy állomást.