Az első dokumentált Boston Light úszásra 1907-ben került sor. Az esemény története során a versenypálya megváltozott, de a Little Brewster-szigeten található Boston világítótorony mindig is szerepet játszott az útvonalban, mint start vagy cél állomás. A modern kori úszás az amerikai kontinens első világítótornyának lábánál kezdődik, amelyet 1716-ban állítottak fel, mely azóta is működik és betölti fontos szerepét. Az úszók a világítótoronytól indulnak és a Harbour-szigetek mellett elhaladva a dél-bostoni L Street fürdőben érnek célba. A verseny hivatalos távja 8 mérföld, nagyjából 13km.

1907-ben az Old Home Week ünnepsége alatt került kiírásra a verseny, mely anno a várostól indult ki a világítótoronyhoz. A versenyt Louis Jacot nyerte 4 óra 45 perces idővel.

1908. július 30-án a bostoni Annette Kellerman elindult a versenyen, mint az első hivatalos induló, de alig néhány 100 méterre a céltól feladta a versenyt. Személye a jövő női úszósportjának egyik nagy változását eredményezte. Sikertelen célba érését követően a helyi Boston Post egyik riportere kijelentette: "Annette csodálatos úszása korántsem volt szégyen." Ez akkor egy nagy elismerés volt számára, mivel egy évvel korábban Kellermant letartóztatták egy bostoni tengerparton, mert egyrészes férfi fürdőruhát viselt. "Botrányos" öltözéke miatt a bíróságon kellett elszámolnia tettéről, ahol pragmatikusan fellebbezett. A bíró végül megértette, hogy a korabeli terjedelmes fürdőruhák, csak hátráltatják a nőt az úszásban. Annette többet próbált tenni és segített enyhíteni a női fürdőruhákra vonatkozó törvényeket, és kikövezte annak módját, hogy a női úszódressz elinduljon a mai irányába.

1910-ben az első sikeres női célba érés is megtörtént a verseny történetében és az akkor még csak 15 éves Rose Pitonof meg is nyerte a versenyt. A 21 induló között ő volt az egyetlen, akinek sikerült megküzdeni az elemekkel és 6 óra 50 perc alatt ért célba.

Számos olyan év volt a verseny története alatt, amikor senki sem tudta teljesíteni a távot az időjárási körülmények miatt. Legtöbb esetben viszont az áramlatok miatt nem tudták elérni a célt, mivel nem rendelkeztek annyi információval, hogy egy úszónak mikor nyílik lehetősége egy ilyen mértékű teljesítmény véghez vitelére.

Ennek megfelelően mára az árapály mozgáshoz igazítják a verseny start időpontját. Emiatt van, hogy időnként hajnali vagy kora reggeli időpontban startol a mezőny.

Az úszás árapályfüggő, és a pályán szigorúan 5 órás időkorlát van érvényben. Azok az úszók, akik nem tudják igazolni, hogy nyíltvízen képesek 1 mérföldet (1610 méter) 37 perces átlaggal teljesíteni azok nem vehetnek részt az úszásban. Ezzel a kritériummal nem büntetni akarják a lassabb úszókat, egyszerűen az árapály miatt nem tudják befejezni a versenyt, ha ennél lassabb tempóval úsznak.

A szervezők minden úszó kísérőhajóját ellátják a pálya GPS koordinátáival. Minden kapitány a kapott koordináták alapján halad. Az úszók csak a hajók mellett lehetnek maximum 8-10 méterre. Erre a versenybírók figyelmeztetnek. Az útvonalon 4 támpont van megadva, melyek szintén időhöz vannak kötve. Amennyiben valakinek nem sikerül a megadott idő alatt elérni a támpontot, azt kizárják és be kell szállni a hajóba.

A verseny reggelén lesz lehetőség az úszóknak és a hajósoknak találkozni a Boston Harbour Yacht Club kikötőjénél. A kikötőből legkésőbb 7.45-kor kiindulunk, hogy elérjünk a világítótoronyhoz a verseny kezdetére. A versenyzőket két hullámban indítják el. Az első hullám 8.50-kor kezd, majd a második hullám 9 órakor indul.

Maga az úszás különleges abban, hogy a szigetek a jelzőhelyek. A hajók a Boston világítótoronytól délre húzódó észak-déli vonal mentén sorakoznak fel. Mindenki a vízből, ettől a képzeletbeli startvonaltól indul, akár itthon a Balatonon a vitorlás Kékszalag verseny

Az első támpont a Georges-sziget lesz, amit a sziget bal oldalán kell elhagyni. Mivel a hajóforgalom nem áll le, ezért figyelni kell majd a kompok mozgását is.

A második támpont a Rainsford-sziget, melynek a jobb oldalán kell elhaladni.

Harmadik támpont a Long Island. Ismét figyelni kell a kimenő hajóforgalomra a 4 mérföldes jelzés környékén. A sziget déli partja mentén kell haladni.

Negyedik támpont a Hold-sziget lesz a bal oldalon.

Az 5. támpont viszont a Thompson és Spectacle szigetek között lesz. Thompson a bal oldalon, a Spectacle a jobb oldalon lesz. A keresztármlat miatt a Thompson szigethez kell közelebb menni, nehogy az áramlat megfogjon vagy toljon vissza a Hold-sziget felé.

A Thompson-sziget elhagyása után már csak két mérföld lesz hátra és Boston látképe vár ránk.

Ahogy közeledünk majd a parthoz, egyre jobban kivehető lesz az M Street strand a Curley Community Center-nél.

Az elmúlt években 12-14 fok között mozgott az óceán hőmérséklete a verseny ideje alatt. A történelmi hagyományokat követve, nem engedélyezett a neoprém ruha használata, illetve bármely ”okos” eszköz, ami könnyebbséget tud jelenteni a verseny alatt.

Nagyon várom, hogy ott legyek a startvonalon és megkezdjem ezt a történelmi versenyt! Hivatalosan az amerikai kontinens első hivatalos versenye, bár jelenlegi információm szerint a világon sem volt előbb hivatalosan rendezett ilyen jellegű és távolságú verseny! A szóló úszások más kategória. Az első verseny megrendezésének az idején még nem volt medence sem az úszóversenyek számára. Az első hivatalos verseny úszómedence 1908-ban debütált a londoni Olimpián.

Mindenkinek mást jelent a kihívás és a versenyek, célok fontossága. Nálam fontos szerepe van annak, hogy olyan helyszíneken tudjak bizonyítani, amiknek van egy ilyen különleges története. Tisztelni és csodálni azokat az úttörőket, akik a maguk egyszerűségével szembe néztek ezekkel a kihívásokkal. Szeretem ezeket a hagyományos versenyeket, ahol nincs neoprém használat és bója kerülgetés egy körpályán. Átélhetem a saját bőrömön, azt amit ők 117 évvel ezelőtt megélhettek! Első magyarként képviselem Magyarországot, illetve egy kis kapcsolódással a Magyar Úszó Szövetség megalakulását is, mely szintén 1907-ben jött létre, nagyjából egy hónappal a bostoni verseny után.

2023 augusztus 26-án délután a 4. helyen sikerült célba érnem a görögországi Nemzetközi Toroneos Maratonon.

A idei és egyben a 33. szezonom fejeződött be ezzel nagy múltú versennyel. 1992-ben sikerült először részt vennem ezen a versenyen, melyet azt követően több, mint 15 alkalommal teljesítettem. Európa 2. legnagyobb versenye (az olaszországi Capri-Nápoly maraton után, mely 36km hosszú és az 58. alkalommal rendezték) a Toroneos maraton 26km és 53. alkalommal rendezték meg. A versenyt megelőző késő este van a versenyzők bemutatása. Csak 3-4 óra alvásra volt lehetőségem, mert 4 óra 45-kor a célterületen kellett találkozni, hogy buszokkal átvigyenek minden úszót a starthelyre, a Kassandra-félszigetre. Az út alatt próbáltam még pihenni, de számomra ilyenkor már nehezen megy. Érzem a gyomrom, az előttem álló bizonytalanságok miatt. Gyakorlatilag nem ismerem a hajót és annak kapitányát. Beszél-e angolul? Mennyire tudja azt csinálni, amit ilyenkor szeretnék? Mennyire lesz jó a navigálásban, helyezkedésben, amik mind-mind fontosak az ilyen jellegű átúszásoknál.

<p">2023 augusztus 10-én reggel, 13 óra 5 perc 27 másodperc alatt teljesítettem az Tahoe-tó átúszását. A tó átúszásával így már 3 sikeres állomáson vagyok túl a Stillwater 8 sorozatban. A célba éréssel együtt az első magyarként tovább bővítettem a sikeres nemzetek sportolói számát. Velem együtt 16 ország képviselője tudta teljesíteni ezt a különleges erőpróbát.

Az előzetes elképzelésem szerint is egy nehéz úszásra számítottam, de végül jóval nehezebb lett, mint azt gondoltam. Tudtam, hogy ezzel az állomással kezdődik az igazán nehéz része a sorozatnak. Voltak bennem kérdőjelek, mert nem tudtam, hogy az asztmám miként reagál majd a magaslati környezetre. A 35 km-es táv önmagában nem jelenthet gondot, de ilyen magasságban (2000m) még nem úsztam, nem volt benne személyes tapasztalatom. Mindig a körülmények teszik nehézzé az úszást és ez most bővült egy nehezítő tényezővel, a magaslattal.

33. Az idei lesz a 33. szezon amit nyíltvízen töltök. 33 év alatt nem volt olyan esztendő, amikor legalább egy nagy marathoni úszás kimaradt volna. Anno amikor belekerültem ebbe a csodálatos világba még nem voltak rövid versenyek. A nyíltvízi vagy marathon úszás más fogalom volt. 25 km vagy minimum 5 óra úszás. Azóta is nekem ez az igazi. A nyílt rész adja meg a savát-borsát. Ebben a 33 szezonban sok mindent sikerült megélnem. Egy nagy hullámvasút. Kudarcok és sikerek. A 33 év első fele egy más világ volt számomra. Világ Kupa versenyek, melytől 2004-ben elköszöntem. Az élet adott egy újabb lehetőséget. A második felvonásra azt hiszem már egy másik ember kezdett vízbe ereszkedni. A változást Nikos Gemelos hozta elő. Számomra Ő a legjobb edző akivel valaha együtt dolgoztam és a ami fontosabb, hogy egy nagyon jó barátra is leltem benne. A kételyeim ő változtatta meg. Első közös sikerünk lett, hogy 2008-ban átúsztam hosszában a Balatont a FINA szabályok szerint. Nem volt pihenő és kapaszkodás a hajóban. Az első 24+ órás úszásom. Attól kezdve minden értelmet nyert. Azzal pedig beléptem a 33 év második szakaszába, hogy megtaláljam az igazi szenvedélyem a szóló úszásokban. 33 szezon során mindenféle szabadvízben versenyeztem Európa, Afrika, Ázsia, Ausztrália és Óceánia, Észak- és Dél-Amerika területén. Meleg és hideg víz. A tükör felülettől a 3-4-5 méteres hullámokig. A gyönyörű tiszta víztől a retekig. A víz ölelésében viszont ez mind már másodlagos, mert a legfontosabb, hogy Örömet okoz. Ez a szenvedélyem. Küzdelem Önmagammal és a természettel. A kihívás és a megvalósítás. Az út amit be kell hozzá járni. Már nagyon kevés de intenzív időszak van hátra, hogy a 33. szezon első nagyobb úszása meglegyen. Azt követően még további 4 nagyobb úszás, amik több mint 5 órás vagy 25 km feletti.

A nyár legfontosabb versenye vár rám július 1-én, a Capri-Nápoly Marathon. A világ egyik legnehezebb és legjelentősebb versenye a marathon úszók között.

Március 28-án indultam Izraelbe, hogy folytassam a Stillwater 8 sorozatot. Évek óta nem volt ilyen zökkenő mentes a felkészülésem, hogy az általam megszokott időszakban elkezdjem a munkát az előttem álló szezonra. Mivel az előző évem hagyott bennem keserű szájízt, ezért is voltam nagyon kíváncsi, hogy a szervezetem milyen válaszokat ad a hátam mögött hagyott 7 hónapos felkészülésre. Az edzéseken teljesített eredmények bíztatók voltak számomra. Kérdések amik megfogalmazódtak bennem, inkább arra vonatkoztak, hogy az edzéseken teljesített eredmények mire lesznek elegendők egy számomra ismeretlen helyen. Még sohasem voltam Izraelben. Csak a térképet és különféle anyagokat böngészve próbáltam információhoz jutni, de a személyes tapasztalat az igazi. Felületes ismereteim voltak a Izraelről. Ilyen szempontból viszont izgatottan vártam az utazást. Természetesen, keresztényként sem tudtam nem figyelembe venni a rám váró úszás helyszínét a Kineret tavat, vagy ahogy ők mondják a Galileai-tengert. Jézus működésének helyszíne jórészt a tó és környéke volt. Jézus négy apostola is a tó mellől származott. Jézus a tóra néző egyik hegyen tartotta a híres nagy hegyi beszédét. Járt a tó vízfelszínén, lecsendesítette a vihart, és csodálatos módon adott enni ötezer embernek. Az 1. században keletkezett írásoknak, amelyek Jézus életéről és tanításáról „tanúskodnak”, és amelyeket a hagyomány szerint az apostolok és/vagy azok tanítványai írtak vagy jegyeztek le. A hívők a Bibliát szent jellegűnek tartják és emiatt a keresztény Szentírásnak is nevezik. Ez a könyv gyakorolta a legnagyobb hatást a világtörténelem alakulására. Röviden így tudnám a helyszín jelentőségét bemutatni és mindaz a történés és tanítás, ami meghatározta sokak életét az átúszás célterülete is egyben. Különleges és egyedi!

Március 11-én nagyon megtisztelő esemény résztvevője lehettem. Zalaegerszeg város Dísztermében a Koraszülöttmentő és Gyermekintenzív Alapítvány sajtótájékoztatóval egybekötött ünnepségen vehettem át az alapítvány új nagyköveti oklevelét. Az Alapítvány munkáját több jószolgálati nagykövet is segíti: Lubics Szilvia hosszútávfutó, Borbás Marcsi televíziós műsorvezető és Bence Bicsák triatlonversenyző. A nagykövetek sora bővült személyemmel és csatlakoztam az Alapítvány segítőihez.
Boldog vagyok, hogy a jószolgálati tevékenységgel, melyet az Alapítvánnyal együttműködve a koraszülött és súlyos állapotú újszülöttek, valamint rehabilitációra szoruló gyermekek támogatása érdekében végezhetek/végezhetünk. A jövőben az előttem álló kihívásokon már egy nemesebb célért is fogok küzdeni. Köszönöm szépen az elismerést, nagyon büszke vagyok rá, hogy részese lehetek egy fantasztikus csapatnak! 

A tavalyi zürichi úszást követően még mindig bizonytalan volt, melyik lehet a sorozat második állomása számomra. Sok mindent kellett mérlegelnem. Az eredeti tervem szerint a svájci úszást az utolsó két állomás egyikének szántam. A pandémia és az utazási nehézségek miatt került a kezdő helyszínnek. Nekem is egy hosszabb időt kellett kihagynom az úszó edzések nélkül és ezért is tűnt számomra egy ideálisabb kezdésnek a Zürichi-tó átúszása. A 90-es évek eleje óta tervben volt, hogy indulok a versenyen, de valahogy mindig másképp alakult a versenynaptáram. Számos barátom mondta, hogy egy jó verseny de a „mi szintünkön" nem nehéz verseny. Az évek alatt már többször is megtapasztaltam, hogy amikor számomra könnyűnek neveztek egy úszást, azokon rendre nagyon megszenvedtem! A tavalyi kezdő úszás is ilyen volt. A felkészülési időszakban minden lehetőséget megragadtam a fizikai kondícióm megtartása miatt, de az úszó edzések hiányát nagyon megéreztem. Pár hónap maradt számomra, hogy korrigáljam a hiányoságokat. Rengeteg kérdőjel volt bennem és a svájci úszás előtti héten nagyon rosszul éreztem magam a vízben. Számomra egy olyan úszás lett az ausztriai felvezető verseny, amit gyorsan el kell felejteni. Mentálisan és fizikálisan is megterhelt. nagyon megéreztem a hiányzó kilómétereket. Szerencsére hamar elkezdtek működni az izmok és kezdett összeállni a mozgás is. A Stillwater 8 sorozat kezdése keménynek bizonyult a környezeti viszonyok miatt de a testem teljesen másképp működött mint az azt megelőző heti ausztriai úszáson. Hosszú bizonytalanság után a legfontosabb volt, hogy elkezdtem a sorozatot. Egy rövidebb szünet után tavaly szeptemberben elkezdtem a 2022-es évre a felkészülést. Az őszi időszakban még nem tudtam pontosan, hogy melyik helyszínre is lesz lehetőségem menni. A hullámzó vírushelyzet és utazási és logisztikai nehézségek miatt végül az izraeli helyszín tűnt a legjobb megoldásnak. Ezzel a két helyszínnel viszont felcserélődött az előzetes tervem a Stillwater 8 sorozat kivitelezésére. E két helyszín lett volt a záró akkord. Úgy gondolom a sorozat maradék 6 állomásai már jóval nehezebb úszások lesznek. Ez még a jövő de most csak az Galilei-tenger átúszására fókuszálok. Most megvannak a kérdőjelek és nagyon várom, hogy megkapjam rájuk a választ, amit csak akkor fogok megismerni amikor teljesítem a távot. Március 29-től már a helyszínen folytatom az utolsó simításokat. Az időjárási adatokat figyelve április 3-től indul majd az ablakom 5 napon keresztül. Abban az 5 napban kell megtalálnunk a legjobb feltételt és lehetőséget az átúszásra! Már várom! PUSH IT

A 2019-es Északi-csatorna átúszása és egyben az Ocean's Seven sorozat befejezése óta nem volt lehetőségem hasonló kihívást megvalósítani/elkezdeni. Az új sorozatból (Stillwater Eight), a jelenlegi lehetőségek mérlegelése alapján, a svájci helyszín tűnt megvalósíthatónak, melyet a szervezők biztosítottak részemre. Az itt töltött idő alatt, szinte végig kellemetlen hűvös és esős idő volt. A verseny reggelére 17 fokosra hűlt a tó víze. A startot követően próbáltam egyenletes sebességre törekedni, az időjárás miatt számítottam arra, hogy szükség lesz a tartalékokra.

Sikerült átúsznom az Északi-csatornát és ezzel együtt befejeznem az Ocean’s Seven sorozatot is! Egyszerű volt ezt most leírni, de nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz út lesz!