<p">2023 augusztus 10-én reggel, 13 óra 5 perc 27 másodperc alatt teljesítettem az Tahoe-tó átúszását. A tó átúszásával így már 3 sikeres állomáson vagyok túl a Stillwater 8 sorozatban. A célba éréssel együtt az első magyarként tovább bővítettem a sikeres nemzetek sportolói számát. Velem együtt 16 ország képviselője tudta teljesíteni ezt a különleges erőpróbát.
Az előzetes elképzelésem szerint is egy nehéz úszásra számítottam, de végül jóval nehezebb lett, mint azt gondoltam. Tudtam, hogy ezzel az állomással kezdődik az igazán nehéz része a sorozatnak. Voltak bennem kérdőjelek, mert nem tudtam, hogy az asztmám miként reagál majd a magaslati környezetre. A 35 km-es táv önmagában nem jelenthet gondot, de ilyen magasságban (2000m) még nem úsztam, nem volt benne személyes tapasztalatom. Mindig a körülmények teszik nehézzé az úszást és ez most bővült egy nehezítő tényezővel, a magaslattal.
Tavaly szeptemberben kezdtem meg a felkészülést a Tahoe-tó átúszásra. A fizikai felkészülés mellett mindig ott motoszkált a fejemben ez a kérdés, hogy a tüdőm képes lesz-e megbírkózni azzal a plusz terheléssel, amit a magaslat jelent. Az elmúlt hosszú hónapok során nagy mennyiségű munkát végeztem el, fizikálisan tudtam, hogy készen állok.
Július végén utaztam ki Kaliforniába, hogy kellő időm legyen az akklimatizációra. A tónál töltött első két napban nem úsztam a magaslat miatt. Arra viszont jó volt, hogy körbejárjam a tavat és képeket készítsek a tó keleti oldalán található hegyekről. Mivel tudtam, hogy éjszaka, sötétben kell majd úsznom, ezért próbáltam a fejembe vésni a partot, a hegyeket, hogy támpontokat tudjak adni magamnak. A tervezett útvonalhoz képest a térképék és képek segítségével meg tudtam határozni a távolságokat, hogy az úszás ideje alatt tudjam majd, hogy hol járok. Szerencsére a tónál tartózkodott egy kedves barátom, Cameron Bellamy akivel a minden nap tudtam edzeni. Augusztus 8-án megkaptam az értesítést, hogy másnap este úszom. Éreztem a feszültséget a gyomromban. Az úszás napján még találkoztam Cammel, aki felajánlotta, hogy segít Móninak a frissítésben illetve egy-egy rövid időre még akár be is ugrik mellém picit úszni. Az előre megadott időpontot későbbre halasztották az erős szél miatt.
A szervezők által jelzett későbbi időpontban találkoztunk Camp Richardsonban. Rövid tájékoztatás és megbeszélés után elindultunk a hajóval a kijelölt start területre. Egy ilyen úszás sokkal nehezebb, a sötét körülmény miatt. Tájékozódási nehézségek, ami az úszó és hajó között van. Bíztam benne, hogy még naplemente előtt tudunk kezdeni, hogy az első pár frissítés még nem sötétben legyen, de sajnos ez a lehetőség elment. Sötétben kezdtem el az úszást és a levegő hőmérséklete is rohamosan esett. Az éjszaka folyamán 8 fokig hűlt a levegő. Ez is egy plusz tényező, ami nehezítő tud lenni sok úszó számára. 2000 méter magasan a tóban úszva, ami a hőkülönbség miatt még erősen párolog is nehézzé válik a légzés. Hamar megtaláltam az utazó sebességet, amit az eredeti célomhoz volt kalibrálva. A feszültség a vízbe éréssel elmúlt. Próbáltam a sötétben minél kevesebbet ”kacsázni”, ami nem mindig sikerült. Ettől függetlenül az előre belőtt támpontokat jól ki tudtam venni és azok alapján éreztem, hogy a tervek szerint haladok. Figyeltem a szervezetem jelzéseit, melyek sokkal intenzívebbek voltak, mint bármikor előtte. A magaslati levegő, az oxigén hiánya megtette a hatását, számos izmom jelet küldött, ezek még éberebbé tettek. A sötét miatt jóval intenzívebben kellett fókuszban maradnom, állandóan figyelve a hajón elhelyezett apró jelzőfényeket, tartani azokhoz az irányt, a távolságot. 9 óráig nem szóltam senkihez, mert minden rendben ment. Akkor már a táv jelentős részén túl voltam. A hegyek vonulatából tudtam, hogy kevés van vissza. Ekkor jött el az első olyan érzet, hogy valami megváltozott a vízben. Mintha nem haladnék. Az erőt beletettem, de valami mégsem stimmelt. A frissítésekből tudtam az időt és a partot figyelve kezdtem szembesülni vele, hogy lassulok. Akkor már lassan 24 órája ”talpon” voltam. Persze fáradok ennyi úszás után, de ez több volt annál. A tervezett időmet átléptem, a part viszont nem közeledett. Megfogott az áramlat, amibe kerültem. Éreztem a vállamra nehezedő terhelést. Egyre nehezebben tudtam közelebb maradni a hajó oldalához. Inkább távolabb voltam, mint közelebb. Nem volt jó. Az úszásaim alatt mindig korábbi úszásaim idejeit szoktam használni egy kis motivációnak. Hát itt már elhagytam az elmúlt évek leghosszabb úszott idejét úgy, hogy a cél még odébb volt. Egyre küzdelmesebb lett mentálisan és fizikálisan is. Közben felkelt a nap, ami a hajó felől, szemből érkezett. A sötétben nehéz volt figyelni a hajót, de a vakító napban ez sokszorosára nehezedett. Hosszú küzdelem után végül sikerült átlépni azon a ponton, amikor egy picit jobban közeledett a part. Megjelent alattam a tó homokos része. A hajó megállt és tudtam, hogy már csak egy rövid tempózás van hátra. Tiszta és nyugodt part volt előttem. A partot elérve próbáltam felállni, de nagyon nehezen és bizonytalanul ment. Éreztem, hogy mindent teljesen kiégettem magamban. Elértem a száraz homokot, megfordultam és felemelt kezekkel jeleztem, hogy megcsináltam, átértem. A hajó dudája jelezte, hogy leállt a stopper. 13 óra 5 perc és 27 másodperc.
Az időeredményem nem tükrözi azt a munkát, amit szeptember óta elvégeztem. 10 órán belül szerettem volna teljesíteni a távot, de az áramlat megakadályozott benne. A tempószámom kisebb változása mellett, 9 órát átlépve 28-29 km-nél voltam majd az áramlatos nehéz részben 4 órát eltöltve 6-7 km-t tudtam haladni. Ilyen ez a sport. Vannak dolgok, amiket nem tudunk irányítani. Ettől is lett igazán értékes számomra ez az eredmény. Egy igazán nehéz úton jutottam el a célig!
Az idei évben a 11. személy lettem, aki abszolválta a távot. Ami különleges ebben a helyszínben, hogy a sikeres teljesítők jellemzően a női versenyzők. A 11. versenyzőből a 3. férfi lettem. Azóta az arány javult a hölgyek felé, mert tegnap egy újabb női úszó vette sikerrel, így mára 9-3 a hölgyek javára!
Teljes karrierem alatt ez az úszás lett a 4. leghosszabb vízben eltöltött úszásom.
Ezúton is köszönöm a családomnak, támogatóimnak, Ágh Csaba erőnléti edzőmnek, barátaimnak, hogy megvalósíthattam a Stillwater 8 sorozat 3. állomását. Külön hálával és köszönettel tartozom Mónikának és Cameronnak az önzetlen segítségért, fagyoskodásért és figyelemért. Valamint minden érdeklődőnek, akik figyelemmel kísérték a nyomkövetőm jelének haladását és szurkoltak a sikeres partot érésemért!
Szólj hozzá!