• slide-pict-05.jpg
  • slide-pict-10.jpg
  • slide-pict-08.jpg
  • slide-pict-02.jpg
  • slide-pict-09.jpg
  • slide-pict-01.jpg
  • slide-pict-04.jpg
  • slide-pict-03.jpg
  • slide-pict-11.jpg
  • slide-pict-06.jpg
  • slide-pict-07.jpg

A Galileai-tenger átúszásom története

Március 28-án indultam Izraelbe, hogy folytassam a Stillwater 8 sorozatot. Évek óta nem volt ilyen zökkenő mentes a felkészülésem, hogy az általam megszokott időszakban elkezdjem a munkát az előttem álló szezonra. Mivel az előző évem hagyott bennem keserű szájízt, ezért is voltam nagyon kíváncsi, hogy a szervezetem milyen válaszokat ad a hátam mögött hagyott 7 hónapos felkészülésre. Az edzéseken teljesített eredmények bíztatók voltak számomra. Kérdések amik megfogalmazódtak bennem, inkább arra vonatkoztak, hogy az edzéseken teljesített eredmények mire lesznek elegendők egy számomra ismeretlen helyen. Még sohasem voltam Izraelben. Csak a térképet és különféle anyagokat böngészve próbáltam információhoz jutni, de a személyes tapasztalat az igazi. Felületes ismereteim voltak a Izraelről. Ilyen szempontból viszont izgatottan vártam az utazást. Természetesen, keresztényként sem tudtam nem figyelembe venni a rám váró úszás helyszínét a Kineret tavat, vagy ahogy ők mondják a Galileai-tengert. Jézus működésének helyszíne jórészt a tó és környéke volt. Jézus négy apostola is a tó mellől származott. Jézus a tóra néző egyik hegyen tartotta a híres nagy hegyi beszédét. Járt a tó vízfelszínén, lecsendesítette a vihart, és csodálatos módon adott enni ötezer embernek. Az 1. században keletkezett írásoknak, amelyek Jézus életéről és tanításáról „tanúskodnak”, és amelyeket a hagyomány szerint az apostolok és/vagy azok tanítványai írtak vagy jegyeztek le. A hívők a Bibliát szent jellegűnek tartják és emiatt a keresztény Szentírásnak is nevezik. Ez a könyv gyakorolta a legnagyobb hatást a világtörténelem alakulására. Röviden így tudnám a helyszín jelentőségét bemutatni és mindaz a történés és tanítás, ami meghatározta sokak életét az átúszás célterülete is egyben. Különleges és egyedi!

Indulás előtt egy negatív PCR teszt kellett a gépre szálláshoz, majd egy ismételt PCR teszt az érkezéskor is. Annak negatív eredménye után vált szabaddá a mozgásom Izrael területén. A repülőtéren hiába vártam a bőröndömet, mert az nem érkezett meg. Várakozás, dokumentumok kitöltése és egyéb kérdések. Meglett a PCR vizsgálatom is és elindultam Tel Avivból az úszás helyszínére. A bőröndöm hiánya miatt a ruházatom kissé meleg volt az ottani 30 fokos hőséghez. Vasúton mentem el Haifába, majd onnét busszal Tiberiasba. Az utazás alatt tájékoztattam a helyi úszót, hogy pontosan merre is tartok. Számos bizonytalanság volt bennem, a helyismeret és a bőröndöm hiánya miatt. Előzetesen a tó nyugati partján lévő városban (Tiberias) foglaltam szállást, de mint kiderült a tó nyugati partján nem nagyon van lehetőség úszni. Ennek tudatában vettem fel a kapcsolatot Omri Gonennel aki, izraeli jeges vízi úszó. Szerencsére hamarosan jelentkezett a szomszédjában lévő szabad helyről. Megérkeztem Tiberiasba, hogy onnét tovább utazzak Ramot településre a tó keleti oldalára. A tiberiasi buszpályaudvaron találkoztam Omri egyik barátjával Shlomo-val. Nyugodtan mondhatom, hogy attól a perctől fogva már minden rendben volt számomra. Elfoglaltam a szállást és találkoztam Omri-val is, most már személyesen.

Másnap megérkezett a bőröndöm is és már kerek lett a világ. Megvan minden. Omri levitt a tóra úszni és számos információt adott, hogy jobban megértsem a dolgok működését. Valóban békés és nyugodt volt a tó keleti oldala. Majd 8 hónap telt el az utolsó szabadvízi úszásom óta. Csak a medence biztonsága és állandó 28 fokos hőmérséklete volt. Ennek megfelelően a kb. 16 fokos vízbe való menetelem lassabb volt. Elszoktam tőle. Omri elmondta lehetséges útvonalakat és távokat, amiket biztonságosan tudok teljesíteni. Amikor elrugaszkodtam a sziklától és elkezdtem úszni már pár tempó után jól éreztem magam a vízben. A szervezők jelezték felém, hogy a kapitány szerint március 31-én tökéletesek lesznek a körülmények és akár úszhatok is. Az első úszásom után jeleztem feléjük, hogy még szükségem lenne pár napra. Nem akartam csak úgy, gyorsan túl leni rajta. Természeten elkezdtem az adatokat is elemezni, hogy minél jobban tudjam értelmezni a tapasztalttal. Szerencsére jól működött az aktualitás és az adatok értékei. Megbízhatónak tűnt és az időablakomban megjelölt első nap is kimondottan jónak tűnt. Ahogy közeledett az időablak kezdete, az a nap stabilan kedvező képet mutatott. Napról napra egyre melegebb volt és ez érezhető volt a víz felületén is. Egyre jobban éreztem magam a vízben és Omri személye is sokat tett hozzá. Gyűjtöttem az információkat. Shlomo is rengeteg időt töltött velem, hogy megmutassa a Golán fennsík ezen területét. Jordán folyót és egyéb támpontokat. Érkezésem előtti héten még havazott és rengeteg csapadék hullott a területen és ennek köszönhetően a Jordán folyó is nagyon megáradt, rengeteg vízet hozva a hegyekből és ezzel táplálva a tavat. Itthonról nehéz elképzelni és valósan értékelni azt a mennyiséget, amely ott jelentkezett. Az óriási vízmennyiség, amit a Jordán szállított a tóba az 6 méterrel emelte meg a vízszintet! Évtizedek óta nem volt ilyen mennyiségű víz a tóban. Furcsa volt, hogy számos helyen távolabb a parttól is voltak kiálló ”bokrok”. Mint kiderült azok a fák koronái, amit 100-150 méterre is voltak a parttól, de a megemelkedett vízszint miatt, most víz alá kerültek. A sziklás terület is ahol elszoktam magam rúgni az edzések alkalmával, azok normál esetben csak azt szolgálták volna, hogy onnét még sétáljak legalább 100 métert a vízig! Ennek a víznek hihetetlen súlya és ereje is van. A Jordán folyó deltája a tó észak-keleti oldalon van és a tavon átkelve a tó déli oldalán ismét folyóként megy tovább. Minél nagyobb a víz, annál nehezebb is tud lenni, így a célhoz vezető út is nehezebb lesz.

Április 1-én találkoztam személyesen a hajós csapattal. Egyeztettük az adatokat és Lior is megerősített, hogy az április 3. jó lesz. Szimpatikus volt a csapat és nagyon jól megtudtuk beszélni a szükséges dolgokat. Tájékoztattuk a döntésről a szervezet vezetőjét a megjelölt dátumról, hogy Guy is tudja a hivatalos megfigyelőt és jegyzőkönyv vezetőt irányítani az úszás reggelére. Omri elvitt, hogy megismerjem a célterületet, mely a Jordán folyó deltája mellett van és a hely ahol Jézus központja is volt. Emiatt a kapcsolat miatt nem is volt bennem kérdés, hogy melyik oldalon kell befejeznem az úszást. Abban az időben a könnyebb lett volna onnét indulni és beérkezni a déli oldalon, de ott és akkor nekem egyértelmű volt a Capernaum melletti Amnun partra érkezni. Jézus itt gyalogolt a tó vizén és nekem pedig lehetőségem nyílik ott úszva partot érnem. Különleges érzés.

Nyugodt voltam az úszás előtt és szerencsére semmi sem változott a kikötőhöz érkezésünkig. Nyugodt víz és szinte teljes szélcsend. A meleg és a pára miatt nehezen lehetett látni a túlpartot, de napok óta már ilyen volt. Rövid egyeztetést követően elindultunk a hajóval a starthelyre. Az előző szelesebb napok miatt a tó felszíne egy helyen nagyon sok ágat tartalmazott, amit majd megpróbálunk elkerülni. Vasárnap volt és ez Izraelben normál munkanap. Csendes minden. Szinte csak mi voltunk a vízen. Mindent átbeszéltünk, frissítés, helyezkedés és jelzések.

Reggel 7 órakor elstartoltam és ezzel megkezdtem a Stillwater 8 sorozat második állomását a Kineret-tó vagy más néven a Galileai-tenger átúszását. Viszonylag hamar felvettem azt a sebességet, ami a magam elé felállított cél eléréséhez kellett. Sokáig sekély területen haladtam és a mélység is legfeljebb pár méter lehetett.  Nagyjából egy óra úszást követően már a mélyebb területre értem és kezdtem érezni az áramlatot. Nehezebb lett az úszás. Emeltem a sebességem, de csak arra lett elég, hogy csökkenteni tudtam vele a hátrányom. A frissítések alkalmával kaptam az információt a tempószámom alakulásáról is. Emelni tudtam és azt stabilizálni, de a víz így is lassított. A harmadik órára már tudtam, hogy az előzetesen felállított időt ebben a környezetben nem fogom tudni tartani. Kezdtem elengedni és az idő helyett a szervezetem és izomzatom működésére összpontosítottam, hogy keressem azokat a jeleket, amiken még fejleszteni kell a következő hónapokban. A tó víze is kezdett picit hűvösebb lenni, ahogy közeledtünk a célterülethez. Bár ez a része egyáltalán nem zavart, csak érzékeltem. Kevés olyan helyen voltam, ahol ilyen nagy volt a különbség a levegő és a víz hőmérséklete között. Meleg volt és a víz párolog. A levegővételek alkalmával pedig egy nedvesebb levegőt tudok beszívni. Ez egy idő után már megterhelő. Az előző napokban ahogy Shlomo végig vezetett és bemutatta Golán keleti részét, tudtam a távolságokat, településeket, hogy merre is vagyunk és nagyjából mennyi van mögöttem vagy akár előttem. Jó támpontokat sikerült szerezni.

Miután a Jordán folyó deltája a jobb oldalamra került, kezdtem érezni a könnyebbséget. Addigra már kikerültem az általam kitűzött időből és az általam már ismert part is még odébb volt. Viszont megvolt a támpont amire tudtam egyeztetni az irányt. Nagyjából egy kilométer volt vissza a partig és már nem volt frissítésre szükségem, amikor láttam, hogy Omri elkezdett úszásra készülni. Az elmúlt napokban úsztam vele, bár Ő jóval lassabb volt nálam. Ahogy előre néztem és érzékeltem a távot, elgondolkodtam, hogy vajon milyen terve van. Beúszni velem a célba vagy optimista, hogy picit több mint 6 óra úszásom után már jó lesz? Hát csobbant. Én tartottam a sebességem és figyeltem az utolsó támpontot jelentó nagy sárga bóját. Omri egy kis ideig tartotta a tempóm majd amikor elmaradt, megálltam de a mondta akapitány és az ellenőr, hogy ne foglalkozzak vele csak menjek. Addigra már csak 400-500 méter volt hátra. Jól esett ez a kis apróság. Picit könnyed volt. Amikor elértem az utolsó bóját láttam Omrit lemaradva. Mondtam a hajón a többieknek, hogy Omri talán optimista volt. Nevettek. Az utolsó apró szakasz békés volt. Vissza gondoltam az utamra. Amit tudtam megtettem, de tisztelni kell a természetet és annak erejét. Az időm nem is az lett, mint amit terveztem de gond nélkül sikerült lehoznom az úszást és ez jó érzéssel töltött el. A gondolataim megtörte a part közeledése, majd megérintettem a talajt a kezemmel húzás közben. felálltam és kisétáltam a száraz részig és felemeltem mindkét kezem, jelezvén az átúszás végét. Elfáradtam. Visszaúsztam a hajóhoz és felmásztam rá. 6 óra 28 perc. Nagyon jó idő, mondta a kapitány és az ellenőr. Első magyarként sikerült átúsznom a Galileai-tengert és a 2. legjobb férfi idővel. A melegebb vizet elkerülve pedig én lehettem az első a szezonban, aki elkezdte az úszásokat. Lassan Omri is megérkezett, pár poént elengedtünk aztán indultunk vissza a kikötőbe.

Azon gondolkodtam, hogyan lehetne jobban csinálni. Mindig van jobb. Az aznapi tapasztalat alapján az észak-déli irányú úszás időben jobb lett volna és könnyebb de visszatérve a spirituális részéhez, arra jutottam, hogy mégis ez az igazi útvonal. A küzdelem és a nehézség teszi értékesebbé az utat, melyet most ezen a szent helyen könnyű volt elfogadni. A kérdésekre megkaptam a választ. Az időt leszámítva, minden egyéb rendben volt.

Hazafelé indulva még Tel Avivban megálltam egy találkozóra Guy Cohennel a szervezet vezetőjével. Elvitt a Mediterrán tenger partjára, ahol ő és a barátai szoktak úszni. Csodálatos volt. Kihasználtuk az időt egy jó eszmecserére. Örülök, hogy Izraelben lehettem és részese lehettem ennek a fantasztikus helynek. Érdekes ország, szinte minden a közelben. A hozzánk eljutó hírekkel ellentétben én nagyon biztonságban érzetem magam. Ramot, ahol tartózkodtam pedig a béke szigete. Teljes nyugalomban tudtam tölteni az időm és csak az úszásra koncentrálni. Számunkra lehetnek furcsaságok, nem megszokott dolgok de az Izraelben töltött idő sok mindent megértetett velem. Sok jó emberrel sikerült találkoznom, megismerkednem. Szereztem újabb barátokat és ismét gazdagabb lettem nekik is köszönhetően. Ez is egy kihívás volt, még ha voltak is nehezebbek a pályám alatt, viszont különleges és egyedülálló a vele párosuló történelmi és kulturális és vallási jelentősége miatt!    

Szólj hozzá!