A 2019-es Északi-csatorna átúszása és egyben az Ocean's Seven sorozat befejezése óta nem volt lehetőségem hasonló kihívást megvalósítani/elkezdeni. Az új sorozatból (Stillwater Eight), a jelenlegi lehetőségek mérlegelése alapján, a svájci helyszín tűnt megvalósíthatónak, melyet a szervezők biztosítottak részemre. Az itt töltött idő alatt, szinte végig kellemetlen hűvös és esős idő volt. A verseny reggelére 17 fokosra hűlt a tó víze. A startot követően próbáltam egyenletes sebességre törekedni, az időjárás miatt számítottam arra, hogy szükség lesz a tartalékokra.

Sikerült átúsznom az Északi-csatornát és ezzel együtt befejeznem az Ocean’s Seven sorozatot is! Egyszerű volt ezt most leírni, de nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz út lesz!

Szombaton este sikeresen befejeztem a nemzetközi SCAR versenyt Arizonaban. A 4 egymást követő napon négy tóban kellett úszni 70 km-t. Minden tó egy picit különbözött egymástól. Utólag azt mondom, hogy az első két nap volt számomra a rosszabb eredményt tekintve. Érzésre viszont a 2. és a 4. nap. A négy nap alatt sok mindenen keresztül kellett menni fizikalisan és mentálisan. Ezzel a versennyel a felkészülés egy nehéz szakasza fejeződött be számomra. Elsősorban visszaigazolást szerettem volna kapni, hogy az eddig elvégzett edzésmennyiség, milyen minőségű volt. A négy nap folyamán inkább a szervezetem visszajelzéseire voltam kíváncsi, hogy miként reagál az ilyen terhelésre és éles körülmények között mit tudok belőle kihozni. Sajnos a meleg vízzel gondban vagyok. Az első két nap eredményén meg is látszott. Így utólag elemezve az adatokat, a második napon vesztettem sokat, holott azt a napot nyugisnak gondoltam, de ott szenvedtem a legjobbak. Érzésre a 3. nap volt számomra érdekes, melyet nagyon jól sikerült teljesítenem. Azzal a teljesítménnyel úgy éreztem, hogy vissza tudok jönni a versenybe. Előzetesen és papíron a záró nap volt a legkönnyebb. Sokat tudtam pihenni a szombati, utolsó szakaszra. Tervem szerint tamadó szellemben akartam úszni, de mögöttem lévő versenyzőre is figyelnem kellett, mert az első napon nagyon jó volt! Későn volt a start. Este 6 magasságában startoltunk el az utolsó hullámmal. A csoportba érkezett egy újabb úszó, aki csak azt az etapot teljesítette. A startot követő rövid helyezkedés után próbáltam egy kissé magasabb sebességen úszni, hogy az előttem lévő versenyző esetleges idő különbségén faragni tudjak vagy ledolgozzam. Este 7-re már lement a nap és kezdett sötétedni. Tartottam tőle, mert nem szeretek sötétben úszni semmilyen körülmények között. A célig vezető sötét utat nagyon rosszul éltem meg! Teljesen megzuhantam tőle és elvesztettem a biztonság érzetemet. Borzasztó volt így a vízben lenni. Minden támpontot elvesztettem. Semmit sem tudtam addig, amíg nem érkeztem be a célba. Ki akartam jönni belőle! Azt követően tudtam meg, hogy a 2. helyen jöttem be célba és csak az az úszó ért el jobb időt, aki erre az egy szakaszra jött. Annyira megviselt, hogy nem.is tudtam neki akkor még örülni. Végül a 3. helyen sikerült befelyeznem a versenyt 15 óra 53 perc 42 mp összidővel. Ezzel a eredménnyel sikerült megnyernem a saját kategóriámat. Végül 34 úszónak sikerült teljesíteni mind a négy állomást.

OCEAN’S SEVEN sorozat 6. állomása

Gibraltári-szoros

A 2017-es esztendőre két nagy tervezett úszásom volt/van az Ocean’s Seven sorozatból. Két évvel ezelőtt az amerikai versenyeket teljesítettem egy adott évben, de akkor mindössze 13 nap volt a két nagy úszás között, ami nagyon megterhelőnek bizonyult.

Augusztus közepe óta nem jelentkeztem az oldalamon, mert a sikertelen Északi-csatorna átúszás után próbáltam a lehető legjobban összeszedni magam. Az Északi-csatornán az úszásom utolsó perceiben is 9 óra 1-2 percet jósolt a program, mint várható beérkezés. Ez az idő fél órával volt az addigi legjobb idő alatt. Sajnos nem tudhattam meg ott, hogy valóban képes voltam-e arra az időre.

Augusztus 13. sokáig emlékezetes dátum lesz számomra! Egy sikertelen átúszás napja, melyre oly sokat készültem! ...

Az elmúlt 5 hétből, majd 4 hetet hideg környezetben töltöttem és annak is jelentős részét Írországban és itt az Északi-csatornán. Sok úszóval sikerült beszélnem, akik próbálkoztak, illetve páran, akik át is értek a túloldalra. Szinte kivétel nélkül mindenki a legnagyobb buktatónak a medúzacsípéseket mondta.

Hideg

Eddigi úszásaim alkalmával már számtalanszor volt részem hideg környezetben úszni, versenyezni. Eleinte nagyon nehezen tudtam alkalmazkodni a hideg vízhez, de egyre jobban kezdtem elsajátítani. Egyre nagyobb távok, egyre hidegebb környezetben. Számomra van egy bizonyos pont, ami alatt már egyáltalán nem könnyű! Mostanra úgy érzem, hogy a 16 fok körüli hőmérséklet még kényelmes, de az alatt már kezd fájni.

„Jön az Északi-csatorna, de nekem csak az Észak Pokla”

Elérkeztem egy újabb állomáshoz, ahhoz, amelyet kevésbé vártam, mint az eddigi állomások bármelyikét! Nincs mit tenni, menni kell, úszni kell, mert ez a hely is része a sorozatnak! A tű fokán is át kell jutni, hogy még többet megtudjak magamról és határaimról! ...

Közeledik az idő, amikor újra szembeszállok a természet erejével és önmagam határaival.

Tavaly október végén kezdtem meg a felkészülést az újabb megoldandó feladatra. Fárasztó volt a tavalyi évem és kevés idő maradt a pihenésre, mert január végén egy új versenyen vettem részt, amire ugyanúgy fel kellett készülnöm. Hongkongban még nagyon távolinak tűnt az augusztus hónap. Az előző évekhez hasonlóan gondosan megterveztük és felépítettük a programom, hogy az Ocean's Seven 5. állomásán ismét a legjobb formámban tudjak kiállni a partra.
Hétről hétre haldtam előre a tervezett munkában, mely folyamatosan egyre nőtt és nehezebb lett. Nem egy látványos periódus! Nem lehet róla akciódús filmet készíteni. Kívülálló számára ez egy nagyon unalmas dolog, amit a medencében kell elvégezni ahhoz, hogy a tervünket megvalósítjuk.