Szombaton este sikeresen befejeztem a nemzetközi SCAR versenyt Arizonaban. A 4 egymást követő napon négy tóban kellett úszni 70 km-t. Minden tó egy picit különbözött egymástól. Utólag azt mondom, hogy az első két nap volt számomra a rosszabb eredményt tekintve. Érzésre viszont a 2. és a 4. nap. A négy nap alatt sok mindenen keresztül kellett menni fizikalisan és mentálisan. Ezzel a versennyel a felkészülés egy nehéz szakasza fejeződött be számomra. Elsősorban visszaigazolást szerettem volna kapni, hogy az eddig elvégzett edzésmennyiség, milyen minőségű volt. A négy nap folyamán inkább a szervezetem visszajelzéseire voltam kíváncsi, hogy miként reagál az ilyen terhelésre és éles körülmények között mit tudok belőle kihozni. Sajnos a meleg vízzel gondban vagyok. Az első két nap eredményén meg is látszott. Így utólag elemezve az adatokat, a második napon vesztettem sokat, holott azt a napot nyugisnak gondoltam, de ott szenvedtem a legjobbak. Érzésre a 3. nap volt számomra érdekes, melyet nagyon jól sikerült teljesítenem. Azzal a teljesítménnyel úgy éreztem, hogy vissza tudok jönni a versenybe. Előzetesen és papíron a záró nap volt a legkönnyebb. Sokat tudtam pihenni a szombati, utolsó szakaszra. Tervem szerint tamadó szellemben akartam úszni, de mögöttem lévő versenyzőre is figyelnem kellett, mert az első napon nagyon jó volt! Későn volt a start. Este 6 magasságában startoltunk el az utolsó hullámmal. A csoportba érkezett egy újabb úszó, aki csak azt az etapot teljesítette. A startot követő rövid helyezkedés után próbáltam egy kissé magasabb sebességen úszni, hogy az előttem lévő versenyző esetleges idő különbségén faragni tudjak vagy ledolgozzam. Este 7-re már lement a nap és kezdett sötétedni. Tartottam tőle, mert nem szeretek sötétben úszni semmilyen körülmények között. A célig vezető sötét utat nagyon rosszul éltem meg! Teljesen megzuhantam tőle és elvesztettem a biztonság érzetemet. Borzasztó volt így a vízben lenni. Minden támpontot elvesztettem. Semmit sem tudtam addig, amíg nem érkeztem be a célba. Ki akartam jönni belőle! Azt követően tudtam meg, hogy a 2. helyen jöttem be célba és csak az az úszó ért el jobb időt, aki erre az egy szakaszra jött. Annyira megviselt, hogy nem.is tudtam neki akkor még örülni. Végül a 3. helyen sikerült befelyeznem a versenyt 15 óra 53 perc 42 mp összidővel. Ezzel a eredménnyel sikerült megnyernem a saját kategóriámat. Végül 34 úszónak sikerült teljesíteni mind a négy állomást.

OCEAN’S SEVEN sorozat 6. állomása

Gibraltári-szoros

A 2017-es esztendőre két nagy tervezett úszásom volt/van az Ocean’s Seven sorozatból. Két évvel ezelőtt az amerikai versenyeket teljesítettem egy adott évben, de akkor mindössze 13 nap volt a két nagy úszás között, ami nagyon megterhelőnek bizonyult.

Augusztus közepe óta nem jelentkeztem az oldalamon, mert a sikertelen Északi-csatorna átúszás után próbáltam a lehető legjobban összeszedni magam. Az Északi-csatornán az úszásom utolsó perceiben is 9 óra 1-2 percet jósolt a program, mint várható beérkezés. Ez az idő fél órával volt az addigi legjobb idő alatt. Sajnos nem tudhattam meg ott, hogy valóban képes voltam-e arra az időre.

Augusztus 13. sokáig emlékezetes dátum lesz számomra! Egy sikertelen átúszás napja, melyre oly sokat készültem! ...

Az elmúlt 5 hétből, majd 4 hetet hideg környezetben töltöttem és annak is jelentős részét Írországban és itt az Északi-csatornán. Sok úszóval sikerült beszélnem, akik próbálkoztak, illetve páran, akik át is értek a túloldalra. Szinte kivétel nélkül mindenki a legnagyobb buktatónak a medúzacsípéseket mondta.

Hideg

Eddigi úszásaim alkalmával már számtalanszor volt részem hideg környezetben úszni, versenyezni. Eleinte nagyon nehezen tudtam alkalmazkodni a hideg vízhez, de egyre jobban kezdtem elsajátítani. Egyre nagyobb távok, egyre hidegebb környezetben. Számomra van egy bizonyos pont, ami alatt már egyáltalán nem könnyű! Mostanra úgy érzem, hogy a 16 fok körüli hőmérséklet még kényelmes, de az alatt már kezd fájni.

„Jön az Északi-csatorna, de nekem csak az Észak Pokla”

Elérkeztem egy újabb állomáshoz, ahhoz, amelyet kevésbé vártam, mint az eddigi állomások bármelyikét! Nincs mit tenni, menni kell, úszni kell, mert ez a hely is része a sorozatnak! A tű fokán is át kell jutni, hogy még többet megtudjak magamról és határaimról! ...

Közeledik az idő, amikor újra szembeszállok a természet erejével és önmagam határaival.

Tavaly október végén kezdtem meg a felkészülést az újabb megoldandó feladatra. Fárasztó volt a tavalyi évem és kevés idő maradt a pihenésre, mert január végén egy új versenyen vettem részt, amire ugyanúgy fel kellett készülnöm. Hongkongban még nagyon távolinak tűnt az augusztus hónap. Az előző évekhez hasonlóan gondosan megterveztük és felépítettük a programom, hogy az Ocean's Seven 5. állomásán ismét a legjobb formámban tudjak kiállni a partra.
Hétről hétre haldtam előre a tervezett munkában, mely folyamatosan egyre nőtt és nehezebb lett. Nem egy látványos periódus! Nem lehet róla akciódús filmet készíteni. Kívülálló számára ez egy nagyon unalmas dolog, amit a medencében kell elvégezni ahhoz, hogy a tervünket megvalósítjuk.

Az elmúlt két hetem más volt, mint az ezt megelőző években. Sok év telt el azóta, hogy a téli időszakban is versenyeztem volna. Azokon a helyeken viszont szinte mindig meleg környezetben kellett küzdeni. A 2016-os esztendő első két versenye viszont hideg volt és az elmúlt vasárnapi görögországi verseny pedig nagyon hideg!

Az idei esztendőben majdnem mindenhol hideg vízben fogok versenyezni, hogy a lehető legjobban feltudjam készíteni a szervezetem az augusztusi Északi-csatorna átúszására. Úgy érzem és tudom, hogy ez lesz a karrierem legnehezebb kihívása és nem a távolság miatt, hanem az ott rám váró környezeti viszonyok miatt. A 10-12 fokos tenger 9-10 órán keresztül. Ez óriási terhelés a szervezetnek és egyáltalán kibírni még mielőtt bekövetkezik a HYPOTERMIA.

Az elmúlt évekhez hasonlóan az idei esztendőben is a fő célom, hogy az Ocean’s Seven sorozat következő állomását is sikeresen teljesítsem. Az 5. állomás az Északi-csatorna lesz augusztus 9-15 között, az északi-írországi Donaghadee és a skóciai Portpatrick között. Az Északi-csatorna szóló úszásomat megelőzően természetesen a különböző nemzetközi versenyeken való indulásom is szükségesek ahhoz, hogy a lehető legjobban feltudjak készülni a fő erőpróbámhoz. A rám váró fő kihívás miatt a megelőző versenyek és edzőtábor is hideg, hidegebb környezetben lesznek, hogy a lehető legjobban tudjam szokni ezt az extrém kihívást. Az előző évekhez annyi változás jött a felkészülésembe, hogy már most januárban elkezdem a versenyeket. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával, és azon belül is Dr. Szabó Tünde Sportért Felelős Államtitkár segítségével sikerül a téli felkészülésemet is megvalósítani.