A tavalyi zürichi úszást követően még mindig bizonytalan volt, melyik lehet a sorozat második állomása számomra. Sok mindent kellett mérlegelnem. Az eredeti tervem szerint a svájci úszást az utolsó két állomás egyikének szántam. A pandémia és az utazási nehézségek miatt került a kezdő helyszínnek. Nekem is egy hosszabb időt kellett kihagynom az úszó edzések nélkül és ezért is tűnt számomra egy ideálisabb kezdésnek a Zürichi-tó átúszása. A 90-es évek eleje óta tervben volt, hogy indulok a versenyen, de valahogy mindig másképp alakult a versenynaptáram. Számos barátom mondta, hogy egy jó verseny de a „mi szintünkön" nem nehéz verseny. Az évek alatt már többször is megtapasztaltam, hogy amikor számomra könnyűnek neveztek egy úszást, azokon rendre nagyon megszenvedtem! A tavalyi kezdő úszás is ilyen volt. A felkészülési időszakban minden lehetőséget megragadtam a fizikai kondícióm megtartása miatt, de az úszó edzések hiányát nagyon megéreztem. Pár hónap maradt számomra, hogy korrigáljam a hiányoságokat. Rengeteg kérdőjel volt bennem és a svájci úszás előtti héten nagyon rosszul éreztem magam a vízben. Számomra egy olyan úszás lett az ausztriai felvezető verseny, amit gyorsan el kell felejteni. Mentálisan és fizikálisan is megterhelt. nagyon megéreztem a hiányzó kilómétereket. Szerencsére hamar elkezdtek működni az izmok és kezdett összeállni a mozgás is. A Stillwater 8 sorozat kezdése keménynek bizonyult a környezeti viszonyok miatt de a testem teljesen másképp működött mint az azt megelőző heti ausztriai úszáson. Hosszú bizonytalanság után a legfontosabb volt, hogy elkezdtem a sorozatot. Egy rövidebb szünet után tavaly szeptemberben elkezdtem a 2022-es évre a felkészülést. Az őszi időszakban még nem tudtam pontosan, hogy melyik helyszínre is lesz lehetőségem menni. A hullámzó vírushelyzet és utazási és logisztikai nehézségek miatt végül az izraeli helyszín tűnt a legjobb megoldásnak. Ezzel a két helyszínnel viszont felcserélődött az előzetes tervem a Stillwater 8 sorozat kivitelezésére. E két helyszín lett volt a záró akkord. Úgy gondolom a sorozat maradék 6 állomásai már jóval nehezebb úszások lesznek. Ez még a jövő de most csak az Galilei-tenger átúszására fókuszálok. Most megvannak a kérdőjelek és nagyon várom, hogy megkapjam rájuk a választ, amit csak akkor fogok megismerni amikor teljesítem a távot. Március 29-től már a helyszínen folytatom az utolsó simításokat. Az időjárási adatokat figyelve április 3-től indul majd az ablakom 5 napon keresztül. Abban az 5 napban kell megtalálnunk a legjobb feltételt és lehetőséget az átúszásra! Már várom! PUSH IT

A 2019-es Északi-csatorna átúszása és egyben az Ocean's Seven sorozat befejezése óta nem volt lehetőségem hasonló kihívást megvalósítani/elkezdeni. Az új sorozatból (Stillwater Eight), a jelenlegi lehetőségek mérlegelése alapján, a svájci helyszín tűnt megvalósíthatónak, melyet a szervezők biztosítottak részemre. Az itt töltött idő alatt, szinte végig kellemetlen hűvös és esős idő volt. A verseny reggelére 17 fokosra hűlt a tó víze. A startot követően próbáltam egyenletes sebességre törekedni, az időjárás miatt számítottam arra, hogy szükség lesz a tartalékokra.

Sikerült átúsznom az Északi-csatornát és ezzel együtt befejeznem az Ocean’s Seven sorozatot is! Egyszerű volt ezt most leírni, de nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz út lesz!

Szombaton este sikeresen befejeztem a nemzetközi SCAR versenyt Arizonaban. A 4 egymást követő napon négy tóban kellett úszni 70 km-t. Minden tó egy picit különbözött egymástól. Utólag azt mondom, hogy az első két nap volt számomra a rosszabb eredményt tekintve. Érzésre viszont a 2. és a 4. nap. A négy nap alatt sok mindenen keresztül kellett menni fizikalisan és mentálisan. Ezzel a versennyel a felkészülés egy nehéz szakasza fejeződött be számomra. Elsősorban visszaigazolást szerettem volna kapni, hogy az eddig elvégzett edzésmennyiség, milyen minőségű volt. A négy nap folyamán inkább a szervezetem visszajelzéseire voltam kíváncsi, hogy miként reagál az ilyen terhelésre és éles körülmények között mit tudok belőle kihozni. Sajnos a meleg vízzel gondban vagyok. Az első két nap eredményén meg is látszott. Így utólag elemezve az adatokat, a második napon vesztettem sokat, holott azt a napot nyugisnak gondoltam, de ott szenvedtem a legjobbak. Érzésre a 3. nap volt számomra érdekes, melyet nagyon jól sikerült teljesítenem. Azzal a teljesítménnyel úgy éreztem, hogy vissza tudok jönni a versenybe. Előzetesen és papíron a záró nap volt a legkönnyebb. Sokat tudtam pihenni a szombati, utolsó szakaszra. Tervem szerint tamadó szellemben akartam úszni, de mögöttem lévő versenyzőre is figyelnem kellett, mert az első napon nagyon jó volt! Későn volt a start. Este 6 magasságában startoltunk el az utolsó hullámmal. A csoportba érkezett egy újabb úszó, aki csak azt az etapot teljesítette. A startot követő rövid helyezkedés után próbáltam egy kissé magasabb sebességen úszni, hogy az előttem lévő versenyző esetleges idő különbségén faragni tudjak vagy ledolgozzam. Este 7-re már lement a nap és kezdett sötétedni. Tartottam tőle, mert nem szeretek sötétben úszni semmilyen körülmények között. A célig vezető sötét utat nagyon rosszul éltem meg! Teljesen megzuhantam tőle és elvesztettem a biztonság érzetemet. Borzasztó volt így a vízben lenni. Minden támpontot elvesztettem. Semmit sem tudtam addig, amíg nem érkeztem be a célba. Ki akartam jönni belőle! Azt követően tudtam meg, hogy a 2. helyen jöttem be célba és csak az az úszó ért el jobb időt, aki erre az egy szakaszra jött. Annyira megviselt, hogy nem.is tudtam neki akkor még örülni. Végül a 3. helyen sikerült befelyeznem a versenyt 15 óra 53 perc 42 mp összidővel. Ezzel a eredménnyel sikerült megnyernem a saját kategóriámat. Végül 34 úszónak sikerült teljesíteni mind a négy állomást.

OCEAN’S SEVEN sorozat 6. állomása

Gibraltári-szoros

A 2017-es esztendőre két nagy tervezett úszásom volt/van az Ocean’s Seven sorozatból. Két évvel ezelőtt az amerikai versenyeket teljesítettem egy adott évben, de akkor mindössze 13 nap volt a két nagy úszás között, ami nagyon megterhelőnek bizonyult.

Augusztus közepe óta nem jelentkeztem az oldalamon, mert a sikertelen Északi-csatorna átúszás után próbáltam a lehető legjobban összeszedni magam. Az Északi-csatornán az úszásom utolsó perceiben is 9 óra 1-2 percet jósolt a program, mint várható beérkezés. Ez az idő fél órával volt az addigi legjobb idő alatt. Sajnos nem tudhattam meg ott, hogy valóban képes voltam-e arra az időre.

Augusztus 13. sokáig emlékezetes dátum lesz számomra! Egy sikertelen átúszás napja, melyre oly sokat készültem! ...

Az elmúlt 5 hétből, majd 4 hetet hideg környezetben töltöttem és annak is jelentős részét Írországban és itt az Északi-csatornán. Sok úszóval sikerült beszélnem, akik próbálkoztak, illetve páran, akik át is értek a túloldalra. Szinte kivétel nélkül mindenki a legnagyobb buktatónak a medúzacsípéseket mondta.

Hideg

Eddigi úszásaim alkalmával már számtalanszor volt részem hideg környezetben úszni, versenyezni. Eleinte nagyon nehezen tudtam alkalmazkodni a hideg vízhez, de egyre jobban kezdtem elsajátítani. Egyre nagyobb távok, egyre hidegebb környezetben. Számomra van egy bizonyos pont, ami alatt már egyáltalán nem könnyű! Mostanra úgy érzem, hogy a 16 fok körüli hőmérséklet még kényelmes, de az alatt már kezd fájni.

„Jön az Északi-csatorna, de nekem csak az Észak Pokla”

Elérkeztem egy újabb állomáshoz, ahhoz, amelyet kevésbé vártam, mint az eddigi állomások bármelyikét! Nincs mit tenni, menni kell, úszni kell, mert ez a hely is része a sorozatnak! A tű fokán is át kell jutni, hogy még többet megtudjak magamról és határaimról! ...