Az elmúlt 5 hétből, majd 4 hetet hideg környezetben töltöttem és annak is jelentős részét Írországban és itt az Északi-csatornán. Sok úszóval sikerült beszélnem, akik próbálkoztak, illetve páran, akik át is értek a túloldalra. Szinte kivétel nélkül mindenki a legnagyobb buktatónak a medúzacsípéseket mondta.
Eddigi úszásaim alkalmával már számtalanszor volt részem hideg környezetben úszni, versenyezni. Eleinte nagyon nehezen tudtam alkalmazkodni a hideg vízhez, de egyre jobban kezdtem elsajátítani. Egyre nagyobb távok, egyre hidegebb környezetben. Számomra van egy bizonyos pont, ami alatt már egyáltalán nem könnyű! Mostanra úgy érzem, hogy a 16 fok körüli hőmérséklet még kényelmes, de az alatt már kezd fájni.
„Jön az Északi-csatorna, de nekem csak az Észak Pokla”
Elérkeztem egy újabb állomáshoz, ahhoz, amelyet kevésbé vártam, mint az eddigi állomások bármelyikét! Nincs mit tenni, menni kell, úszni kell, mert ez a hely is része a sorozatnak! A tű fokán is át kell jutni, hogy még többet megtudjak magamról és határaimról! ...
Közeledik az idő, amikor újra szembeszállok a természet erejével és önmagam határaival.
Tavaly október végén kezdtem meg a felkészülést az újabb megoldandó feladatra. Fárasztó volt a tavalyi évem és kevés idő maradt a pihenésre, mert január végén egy új versenyen vettem részt, amire ugyanúgy fel kellett készülnöm. Hongkongban még nagyon távolinak tűnt az augusztus hónap. Az előző évekhez hasonlóan gondosan megterveztük és felépítettük a programom, hogy az Ocean's Seven 5. állomásán ismét a legjobb formámban tudjak kiállni a partra.
Hétről hétre haldtam előre a tervezett munkában, mely folyamatosan egyre nőtt és nehezebb lett. Nem egy látványos periódus! Nem lehet róla akciódús filmet készíteni. Kívülálló számára ez egy nagyon unalmas dolog, amit a medencében kell elvégezni ahhoz, hogy a tervünket megvalósítjuk.
Az elmúlt két hetem más volt, mint az ezt megelőző években. Sok év telt el azóta, hogy a téli időszakban is versenyeztem volna. Azokon a helyeken viszont szinte mindig meleg környezetben kellett küzdeni. A 2016-os esztendő első két versenye viszont hideg volt és az elmúlt vasárnapi görögországi verseny pedig nagyon hideg!
Az idei esztendőben majdnem mindenhol hideg vízben fogok versenyezni, hogy a lehető legjobban feltudjam készíteni a szervezetem az augusztusi Északi-csatorna átúszására. Úgy érzem és tudom, hogy ez lesz a karrierem legnehezebb kihívása és nem a távolság miatt, hanem az ott rám váró környezeti viszonyok miatt. A 10-12 fokos tenger 9-10 órán keresztül. Ez óriási terhelés a szervezetnek és egyáltalán kibírni még mielőtt bekövetkezik a HYPOTERMIA.
Az elmúlt évekhez hasonlóan az idei esztendőben is a fő célom, hogy az Ocean’s Seven sorozat következő állomását is sikeresen teljesítsem. Az 5. állomás az Északi-csatorna lesz augusztus 9-15 között, az északi-írországi Donaghadee és a skóciai Portpatrick között. Az Északi-csatorna szóló úszásomat megelőzően természetesen a különböző nemzetközi versenyeken való indulásom is szükségesek ahhoz, hogy a lehető legjobban feltudjak készülni a fő erőpróbámhoz. A rám váró fő kihívás miatt a megelőző versenyek és edzőtábor is hideg, hidegebb környezetben lesznek, hogy a lehető legjobban tudjam szokni ezt az extrém kihívást. Az előző évekhez annyi változás jött a felkészülésembe, hogy már most januárban elkezdem a versenyeket. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával, és azon belül is Dr. Szabó Tünde Sportért Felelős Államtitkár segítségével sikerül a téli felkészülésemet is megvalósítani.
A Catalina-csatorna átúszása óta eltelt két hétben sokat tudtam gondolkodni a céljaim eléréséhez vezető úton és persze annak kivitelezésén, megcsinálásán! A fő célt, a két állomás sikeres teljesítése mellett a büszkeségemen átlépve el kell ismernem, hogy követtem el hibát, mely során súlyos árat kellett fizetnem! Sajnos csak utólag vagyok okosabb, de a jövőben nem próbálom ezt a hibám újra elkövetni.
Elérkeztem az utolsó naphoz, melynek zárásakor elkezdem az idei esztendő utolsó nagy úszását a kaliforniai Catalina-csatorna átúszását! Még egy nap! Ahogy közeledem az újabb starthoz egyre több kérdés merül fel bennem. Ezek a kérdések egyre gyakrabban megfogalmazódnak bennem, melyekre a választ egyelőre nem tudom!
Vajon sikerült kellően kipihennem magam? Mennyit vett ki belőlem a Molokai-csatorna? Sikerül a magam elvárásai szerint kivitelezni a hétfői úszást? Sok-sok kérdés újra és újra visszatér bennem, de választ nem tudom pontosan!
Az úszást megelőző napon még találkoztam a hajósommal és a kajakosommal. Vázoltam a tervemet nekik, de úgy éreztem nem mindenki hitte, hogy ez a pasi megfogja csinálni! Sok úszóval találkoztak és szinte mindenki hozzám hasonló célokat emlegetett, de én tudtam, hogy többet dolgoztam és jobban akartam a többieknél!
Egy hosszú időszak végéhez értem! Egy év felkészülés, közel 2500 km úszással a hátam mögött 2015. szeptember 21-én este 5-6 óra között az óceánba ugrom Molokai-sziget Kaluakoi partjánál. Rengeteg gondoltam rá, hogy milyen lesz amikor végre itt leszek és pláne amikor elkezdhetem a nagy utamat Oahu partja felé. Sokszor elképzeltem, hogy miként fogom kivitelezni az úszást. A környezeti viszonyok picit átírták a korábbi terveimet. A lehető legkevesebbet szerettem volna sötétben úszni és most ennek ellenére gyakorlatilag az egész éjszakát kint fogom tölteni! Félelmetes! Nem szeretek sötétben úszni, mert nem tudok minden energiámat az előrehaladásra fordítani. Nagyon kell figyelni! Sokkal érzékenyebben reagáltam le az eddigi ilyen úszásaimat. Nagy a kockázata az éjszakai úszásnak, de most a természet ezt a lehetőséget biztosítja csak nekem, amit el kell fogadnom és ebből kihozni a lehető legjobbat. Már pár napja tudtuk az időpontot, de a végleges startidőt az nekem kellett megjelölnöm egy kisebb perióduson belül. Úgy érzem a lehetőségek közül a legjobb időt választottuk. A holnapi startot követően még világosban tudok elindulni, biztonságosabban kíúszni a nyílt részre, ahol várhatóan már nyugodtabb részre érek. Onnét pedig csak előre! Hosszú és nagyon nehéz úszásra számítok! A start és célterület közötti út légvonalban 45 km. Szerintem 50-60km-t kell megtennem, hogy elérjem a Sandy Beach Parkot. Ebben az egy hétben sikerült sokszor megtapasztalnom, hogy milyen erők dolgoznak it! Minden energiámat fel kell használnom. Nem spórolhatok. A helyi segítségem a legjobbak, akikkel együtt tudok itt dolgozni. Mike Twigg-Smith lesz a hajósom-navigátorom, Jeff Kozlovich és Bill Goding kajakosok. Bill egyike annak a 32 embernek, akik sikeresen átúszták a Molokai-csatornát!
Köszönöm a támogatóimnak, családomnak, barátoknak, ismerősöknek, Zalaegerszeg városnak, hogy lehetőséget biztosítottak és biztosítanak e céljaim eléréséhez!
ALOHA