Az első dokumentált Boston Light úszásra 1907-ben került sor. Az esemény története során a versenypálya megváltozott, de a Little Brewster-szigeten található Boston világítótorony mindig is szerepet játszott az útvonalban, mint start vagy cél állomás. A modern kori úszás az amerikai kontinens első világítótornyának lábánál kezdődik, amelyet 1716-ban állítottak fel, mely azóta is működik és betölti fontos szerepét. Az úszók a világítótoronytól indulnak és a Harbour-szigetek mellett elhaladva a dél-bostoni L Street fürdőben érnek célba. A verseny hivatalos távja 8 mérföld, nagyjából 13 km.
1907-ben az Old Home Week ünnepsége alatt került kiírásra a verseny, mely anno a várostól indult ki a világítótoronyhoz. A versenyt Louis Jacot nyerte 4 óra 45 perces idővel.
1908. július 30-án a bostoni Annette Kellerman elindult a versenyen, mint az első hivatalos induló, de alig néhány 100 méterre a céltól feladta a versenyt. Személye a jövő női úszósportjának egyik nagy változását eredményezte. Sikertelen célba érését követően a helyi Boston Post egyik riportere kijelentette: „Annette csodálatos úszása korántsem volt szégyen." Ez akkor egy nagy elismerés volt számára, mivel egy évvel korábban Kellermant letartóztatták egy bostoni tengerparton, mert egyrészes férfi fürdőruhát viselt. "Botrányos" öltözéke miatt a bíróságon kellett elszámolnia tettéről, ahol pragmatikusan fellebbezett. A bíró végül megértette, hogy a korabeli terjedelmes fürdőruhák, csak hátráltatják a nőt az úszásban. Annette többet próbált tenni és segített enyhíteni a női fürdőruhákra vonatkozó törvényeket, és kikövezte annak módját, hogy a női úszódressz elinduljon a mai irányába.
1910-ben az első sikeres női célba érés is megtörtént a verseny történetében és az akkor még csak 15 éves Rose Pitonof meg is nyerte a versenyt. A 21 induló között ő volt az egyetlen, akinek sikerült megküzdeni az elemekkel és 6 óra 50 perc alatt ért célba.
Számos olyan év volt a verseny története alatt, amikor senki sem tudta teljesíteni a távot az időjárási körülmények miatt. Legtöbb esetben viszont az áramlatok miatt nem tudták elérni a célt, mivel nem rendelkeztek annyi információval, hogy egy úszónak mikor nyílik lehetősége egy ilyen mértékű teljesítmény véghez vitelére.
Ennek megfelelően mára az árapály mozgáshoz igazítják a verseny start időpontját. Emiatt van, hogy időnként hajnali vagy kora reggeli időpontban startol a mezőny.
Az úszás árapályfüggő, és a pályán szigorúan 5 órás időkorlát van érvényben. Azok az úszók, akik nem tudják igazolni, hogy nyíltvízen képesek 1 mérföldet (1610 méter) 37 perces átlaggal teljesíteni azok nem vehetnek részt az úszásban. Ezzel a kritériummal nem büntetni akarják a lassabb úszókat, egyszerűen az árapály miatt nem tudják befejezni a versenyt, ha ennél lassabb tempóval úsznak.
A szervezők minden úszó kísérőhajóját ellátják a pálya GPS koordinátáival. Minden kapitány a kapott koordináták alapján halad. Az úszók csak a hajók mellett lehetnek maximum 8-10 méterre. Erre a versenybírók figyelmeztetnek. Az útvonalon 4 támpont van megadva, melyek szintén időhöz vannak kötve. Amennyiben valakinek nem sikerül a megadott idő alatt elérni a támpontot, azt kizárják és be kell szállni a hajóba.
A verseny reggelén lesz lehetőség az úszóknak és a hajósoknak találkozni a Boston Harbour Yacht Club kikötőjénél. A kikötőből legkésőbb 7.45-kor kiindulunk, hogy elérjünk a világítótoronyhoz a verseny kezdetére. A versenyzőket két hullámban indítják el. Az első hullám 8.50-kor kezd, majd a második hullám 9 órakor indul.
Maga az úszás különleges abban, hogy a szigetek a jelzőhelyek. A hajók a Boston világítótoronytól délre húzódó észak-déli vonal mentén sorakoznak fel. Mindenki a vízből, ettől a képzeletbeli startvonaltól indul, akár itthon a Balatonon a vitorlás Kékszalag verseny
Az első támpont a Georges-sziget lesz, amit a sziget bal oldalán kell elhagyni. Mivel a hajóforgalom nem áll le, ezért figyelni kell majd a kompok mozgását is.
A második támpont a Rainsford-sziget, melynek a jobb oldalán kell elhaladni.
Harmadik támpont a Long Island. Ismét figyelni kell a kimenő hajóforgalomra a 4 mérföldes jelzés környékén. A sziget déli partja mentén kell haladni.
Negyedik támpont a Hold-sziget lesz a bal oldalon.
Az 5. támpont viszont a Thompson és Spectacle szigetek között lesz. Thompson a bal oldalon, a Spectacle a jobb oldalon lesz. A keresztármlat miatt a Thompson szigethez kell közelebb menni, nehogy az áramlat megfogjon vagy toljon vissza a Hold-sziget felé.
A Thompson-sziget elhagyása után már csak két mérföld lesz hátra és Boston látképe vár ránk.
Ahogy közeledünk majd a parthoz, egyre jobban kivehető lesz az M Street strand a Curley Community Center-nél.
Az elmúlt években 12-14 fok között mozgott az óceán hőmérséklete a verseny ideje alatt. A történelmi hagyományokat követve, nem engedélyezett a neoprém ruha használata, illetve bármely ”okos” eszköz, ami könnyebbséget tud jelenteni a verseny alatt.
Nagyon várom, hogy ott legyek a startvonalon és megkezdjem ezt a történelmi versenyt! Hivatalosan az amerikai kontinens első hivatalos versenye, bár jelenlegi információm szerint a világon sem volt előbb hivatalosan rendezett ilyen jellegű és távolságú verseny! A szóló úszások más kategória. Az első verseny megrendezésének az idején még nem volt medence sem az úszóversenyek számára. Az első hivatalos verseny úszómedence 1908-ban debütált a londoni Olimpián.
Mindenkinek mást jelent a kihívás és a versenyek, célok fontossága. Nálam fontos szerepe van annak, hogy olyan helyszíneken tudjak bizonyítani, amiknek van egy ilyen különleges története. Tisztelni és csodálni azokat az úttörőket, akik a maguk egyszerűségével szembe néztek ezekkel a kihívásokkal. Szeretem ezeket a hagyományos versenyeket, ahol nincs neoprém használat és bója kerülgetés egy körpályán. Átélhetem a saját bőrömön, azt amit ők 117 évvel ezelőtt megélhettek! Első magyarként képviselem Magyarországot, illetve egy kis kapcsolódással a Magyar Úszó Szövetség megalakulását is, mely szintén 1907-ben jött létre, nagyjából egy hónappal a bostoni verseny után.
Szólj hozzá!