Egy hosszú időszak végéhez értem! Egy év felkészülés, közel 2500 km úszással a hátam mögött 2015. szeptember 21-én este 5-6 óra között az óceánba ugrom Molokai-sziget Kaluakoi partjánál. Rengeteg gondoltam rá, hogy milyen lesz amikor végre itt leszek és pláne amikor elkezdhetem a nagy utamat Oahu partja felé. Sokszor elképzeltem, hogy miként fogom kivitelezni az úszást. A környezeti viszonyok picit átírták a korábbi terveimet. A lehető legkevesebbet szerettem volna sötétben úszni és most ennek ellenére gyakorlatilag az egész éjszakát kint fogom tölteni! Félelmetes! Nem szeretek sötétben úszni, mert nem tudok minden energiámat az előrehaladásra fordítani. Nagyon kell figyelni! Sokkal érzékenyebben reagáltam le az eddigi ilyen úszásaimat. Nagy a kockázata az éjszakai úszásnak, de most a természet ezt a lehetőséget biztosítja csak nekem, amit el kell fogadnom és ebből kihozni a lehető legjobbat. Már pár napja tudtuk az időpontot, de a végleges startidőt az nekem kellett megjelölnöm egy kisebb perióduson belül. Úgy érzem a lehetőségek közül a legjobb időt választottuk. A holnapi startot követően még világosban tudok elindulni, biztonságosabban kíúszni a nyílt részre, ahol várhatóan már nyugodtabb részre érek. Onnét pedig csak előre! Hosszú és nagyon nehéz úszásra számítok! A start és célterület közötti út légvonalban 45 km. Szerintem 50-60km-t kell megtennem, hogy elérjem a Sandy Beach Parkot. Ebben az egy hétben sikerült sokszor megtapasztalnom, hogy milyen erők dolgoznak it! Minden energiámat fel kell használnom. Nem spórolhatok. A helyi segítségem a legjobbak, akikkel együtt tudok itt dolgozni. Mike Twigg-Smith lesz a hajósom-navigátorom, Jeff Kozlovich és Bill Goding kajakosok. Bill egyike annak a 32 embernek, akik sikeresen átúszták a Molokai-csatornát!
Köszönöm a támogatóimnak, családomnak, barátoknak, ismerősöknek, Zalaegerszeg városnak, hogy lehetőséget biztosítottak és biztosítanak e céljaim eléréséhez!
Egy évvel ezelőtt a Balatonon váltóban versenyeztünk a barátaimmal. Akkor már csak a pihenésről szólt minden, hogy pár héttel később elkezdjek egy hosszú, és nehéz felkészülést a következő két Ocean's Seven úszásra. Akkor még csak elképzelésem volt, hogy mennyire lesz megterhelő a felkészülés, de a ténylegeset csak menet közben tudtam meg. Azon voltam, hogy minden nap a legjobbat tudjam kihozni magamból. A rám szabott programot az elvárásoknak megfelelően megcsináljam. Az egy év felkészülés nagyon megterhelt. Jóval többet kellett dolgoznom, mint az előző években, de ez egy közös elhatározás volt, mely az én célomat szolgálta! A nyári hónapok voltak a lehető legnehezebbek! A legnagyobb mennyiség, intenzitás. A sok-sok órás edzéseket egyedül kellett megcsinálnom és időnként teljesen egyedül az egész medencében. Rengeteg lemondás és fegyelem kellett, hogy becsülettel megcsináljam az edzéseket. Ahogy teltek a hónapok egyre többet járt az agyamban a Molokai-csatorna átúszása. Milyen lesz ott lenni? Milyenek a viszonyok? Élővilág? Milyen stratégiát tudunk felállítani? Az idő közeledtével egyre inkább korlátozódtam le a gondolataimban erre az átúszásra. Ez a fő cél! Ezt kell a legjobban megoldani, megcsinálni. A második úszással nem is igazán foglalkoztam, annyira prioritást élvezett és élvez a Molokai! Már csak a számok miatt is . Ezt a helyszínt is eddig kevesebb, mint 40 ember teljesítette a közel 60 év alatt. A második helyszínt viszont már lassan 400-an. Nem volt nehéz eldönteni, hogy melyik a nehezebb! A leghosszabb az egész sorozatban és meleg! Nagyon meleg ami nekem egyáltalán nem kedvez, sőt talán a legnagyobb ellenségem. Ez a kihívás és cél volt mindig előttem, amikor lementem az edzésekre. Bármilyen nehéz is volt a program és nem esett jól, akkor mindig erre a helyszínre gondoltam. Ezért kell most vicsorogni, hogy ott és akkor jó legyek! Mostanra már mind csak emlék marad! Jó érzés visszagondolni erre az egy évre, milyen utat kellett bejárnom, hogy most itt lehessek Oahu-szigeten. Tudtam, hogy mire vállalkoztam és milyen veszélyek várnak ott rám illetve az egész sorozatban. Ez is része a sorozatnak, így most szembe kell nézni a démonokkal!
Egy évvel ezelőtt, az Ocean’s Seven sorozat Japán állomására utaztam a kísérőimmel. A világ talán legnehezebb helyszíne az átúszók számára. Az úszásom előtt csak 12 sikeres átúszó volt, akinek megvolt a kellő ereje és szerencséje, hogy megérintse Hokkaido-sziget partját! 2 év előkészület és 1 év teljes felkészülés után erősnek és késznek éreztem magam arra, hogy megküzdjek az előttem álló feladattal!
