Közeledik az idő, amikor újra szembeszállok a természet erejével és önmagam határaival.

Tavaly október végén kezdtem meg a felkészülést az újabb megoldandó feladatra. Fárasztó volt a tavalyi évem és kevés idő maradt a pihenésre, mert január végén egy új versenyen vettem részt, amire ugyanúgy fel kellett készülnöm. Hongkongban még nagyon távolinak tűnt az augusztus hónap. Az előző évekhez hasonlóan gondosan megterveztük és felépítettük a programom, hogy az Ocean's Seven 5. állomásán ismét a legjobb formámban tudjak kiállni a partra.
Hétről hétre haldtam előre a tervezett munkában, mely folyamatosan egyre nőtt és nehezebb lett. Nem egy látványos periódus! Nem lehet róla akciódús filmet készíteni. Kívülálló számára ez egy nagyon unalmas dolog, amit a medencében kell elvégezni ahhoz, hogy a tervünket megvalósítjuk.

Az elmúlt két hetem más volt, mint az ezt megelőző években. Sok év telt el azóta, hogy a téli időszakban is versenyeztem volna. Azokon a helyeken viszont szinte mindig meleg környezetben kellett küzdeni. A 2016-os esztendő első két versenye viszont hideg volt és az elmúlt vasárnapi görögországi verseny pedig nagyon hideg!

Az idei esztendőben majdnem mindenhol hideg vízben fogok versenyezni, hogy a lehető legjobban feltudjam készíteni a szervezetem az augusztusi Északi-csatorna átúszására. Úgy érzem és tudom, hogy ez lesz a karrierem legnehezebb kihívása és nem a távolság miatt, hanem az ott rám váró környezeti viszonyok miatt. A 10-12 fokos tenger 9-10 órán keresztül. Ez óriási terhelés a szervezetnek és egyáltalán kibírni még mielőtt bekövetkezik a HYPOTERMIA.

Az elmúlt évekhez hasonlóan az idei esztendőben is a fő célom, hogy az Ocean’s Seven sorozat következő állomását is sikeresen teljesítsem. Az 5. állomás az Északi-csatorna lesz augusztus 9-15 között, az északi-írországi Donaghadee és a skóciai Portpatrick között. Az Északi-csatorna szóló úszásomat megelőzően természetesen a különböző nemzetközi versenyeken való indulásom is szükségesek ahhoz, hogy a lehető legjobban feltudjak készülni a fő erőpróbámhoz. A rám váró fő kihívás miatt a megelőző versenyek és edzőtábor is hideg, hidegebb környezetben lesznek, hogy a lehető legjobban tudjam szokni ezt az extrém kihívást. Az előző évekhez annyi változás jött a felkészülésembe, hogy már most januárban elkezdem a versenyeket. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával, és azon belül is Dr. Szabó Tünde Sportért Felelős Államtitkár segítségével sikerül a téli felkészülésemet is megvalósítani.

A Catalina-csatorna átúszása óta eltelt két hétben sokat tudtam gondolkodni a céljaim eléréséhez vezető úton és persze annak kivitelezésén, megcsinálásán! A fő célt, a két állomás sikeres teljesítése mellett a büszkeségemen átlépve el kell ismernem, hogy követtem el hibát, mely során súlyos árat kellett fizetnem! Sajnos csak utólag vagyok okosabb, de a jövőben nem próbálom ezt a hibám újra elkövetni.

Elérkeztem az utolsó naphoz, melynek zárásakor elkezdem az idei esztendő utolsó nagy úszását a kaliforniai Catalina-csatorna átúszását! Még egy nap! Ahogy közeledem az újabb starthoz egyre több kérdés merül fel bennem. Ezek a kérdések egyre gyakrabban megfogalmazódnak bennem, melyekre a választ egyelőre nem tudom!

Vajon sikerült kellően kipihennem magam? Mennyit vett ki belőlem a Molokai-csatorna? Sikerül a magam elvárásai szerint kivitelezni a hétfői úszást? Sok-sok kérdés újra és újra visszatér bennem, de választ nem tudom pontosan!

Az úszást megelőző napon még találkoztam a hajósommal és a kajakosommal. Vázoltam a tervemet nekik, de úgy éreztem nem mindenki hitte, hogy ez a pasi megfogja csinálni! Sok úszóval találkoztak és szinte mindenki hozzám hasonló célokat emlegetett, de én tudtam, hogy többet dolgoztam és jobban akartam a többieknél!

Egy hosszú időszak végéhez értem! Egy év felkészülés, közel 2500 km úszással a hátam mögött 2015. szeptember 21-én este 5-6 óra között az óceánba ugrom Molokai-sziget Kaluakoi partjánál. Rengeteg gondoltam rá, hogy milyen lesz amikor végre itt leszek és pláne amikor elkezdhetem a nagy utamat Oahu partja felé. Sokszor elképzeltem, hogy miként fogom kivitelezni az úszást. A környezeti viszonyok picit átírták a korábbi terveimet. A lehető legkevesebbet szerettem volna sötétben úszni és most ennek ellenére gyakorlatilag az egész éjszakát kint fogom tölteni! Félelmetes! Nem szeretek sötétben úszni, mert nem tudok minden energiámat az előrehaladásra fordítani. Nagyon kell figyelni! Sokkal érzékenyebben reagáltam le az eddigi ilyen úszásaimat. Nagy a kockázata az éjszakai úszásnak, de most a természet ezt a lehetőséget biztosítja csak nekem, amit el kell fogadnom és ebből kihozni a lehető legjobbat. Már pár napja tudtuk az időpontot, de a végleges startidőt az nekem kellett megjelölnöm egy kisebb perióduson belül. Úgy érzem a lehetőségek közül a legjobb időt választottuk. A holnapi startot követően még világosban tudok elindulni, biztonságosabban kíúszni a nyílt részre, ahol várhatóan már nyugodtabb részre érek. Onnét pedig csak előre! Hosszú és nagyon nehéz úszásra számítok! A start és célterület közötti út légvonalban 45 km. Szerintem 50-60km-t kell megtennem, hogy elérjem a Sandy Beach Parkot. Ebben az egy hétben sikerült sokszor megtapasztalnom, hogy milyen erők dolgoznak it! Minden energiámat fel kell használnom. Nem spórolhatok. A helyi segítségem a legjobbak, akikkel együtt tudok itt dolgozni. Mike Twigg-Smith lesz a hajósom-navigátorom, Jeff Kozlovich és Bill Goding kajakosok. Bill egyike annak a 32 embernek, akik sikeresen átúszták a Molokai-csatornát!

Köszönöm a támogatóimnak, családomnak, barátoknak, ismerősöknek, Zalaegerszeg városnak, hogy lehetőséget biztosítottak és biztosítanak e céljaim eléréséhez!

ALOHA

Egy évvel ezelőtt a Balatonon váltóban versenyeztünk a barátaimmal. Akkor már csak a pihenésről szólt minden, hogy pár héttel később elkezdjek egy hosszú, és nehéz felkészülést a következő két Ocean's Seven úszásra. Akkor még csak elképzelésem volt, hogy mennyire lesz megterhelő a felkészülés, de a ténylegeset csak menet közben tudtam meg. Azon voltam, hogy minden nap a legjobbat tudjam kihozni magamból. A rám szabott programot az elvárásoknak megfelelően megcsináljam. Az egy év felkészülés nagyon megterhelt. Jóval többet kellett dolgoznom, mint az előző években, de ez egy közös elhatározás volt, mely az én célomat szolgálta! A nyári hónapok voltak a lehető legnehezebbek! A legnagyobb mennyiség, intenzitás. A sok-sok órás edzéseket egyedül kellett megcsinálnom és időnként teljesen egyedül az egész medencében. Rengeteg lemondás és fegyelem kellett, hogy becsülettel megcsináljam az edzéseket. Ahogy teltek a hónapok egyre többet járt az agyamban a Molokai-csatorna átúszása. Milyen lesz ott lenni? Milyenek a viszonyok? Élővilág? Milyen stratégiát tudunk felállítani? Az idő közeledtével egyre inkább korlátozódtam le a gondolataimban erre az átúszásra. Ez a fő cél! Ezt kell a legjobban megoldani, megcsinálni. A második úszással nem is igazán foglalkoztam, annyira prioritást élvezett és élvez a Molokai! Már csak a számok miatt is . Ezt a helyszínt is eddig kevesebb, mint 40 ember teljesítette a közel 60 év alatt. A második helyszínt viszont már lassan 400-an. Nem volt nehéz eldönteni, hogy melyik a nehezebb! A leghosszabb az egész sorozatban és meleg! Nagyon meleg ami nekem egyáltalán nem kedvez, sőt talán a legnagyobb ellenségem. Ez a kihívás és cél volt mindig előttem, amikor lementem az edzésekre. Bármilyen nehéz is volt a program és nem esett jól, akkor mindig erre a helyszínre gondoltam. Ezért kell most vicsorogni, hogy ott és akkor jó legyek! Mostanra már mind csak emlék marad! Jó érzés visszagondolni erre az egy évre, milyen utat kellett bejárnom, hogy most itt lehessek Oahu-szigeten. Tudtam, hogy mire vállalkoztam és milyen veszélyek várnak ott rám illetve az egész sorozatban. Ez is része a sorozatnak, így most szembe kell nézni a démonokkal!

Egy évvel ezelőtt, az Ocean’s Seven sorozat Japán állomására utaztam a kísérőimmel. A világ talán legnehezebb helyszíne az átúszók számára. Az úszásom előtt csak 12 sikeres átúszó volt, akinek megvolt a kellő ereje és szerencséje, hogy megérintse Hokkaido-sziget partját! 2 év előkészület és 1 év teljes felkészülés után erősnek és késznek éreztem magam arra, hogy megküzdjek az előttem álló feladattal!