Pár évvel ezelőtt vettem tervbe, hogy a megszokott nyíltízi hosszútávúszó versenyek, szóló úszások mellett megmérjem magam a rövidebb, de annál nehezebb Antarktiszi úszáson. E célom miatt kezdtem el egyre többet a téli időkben is vízbe menni, majd a szükséges kvalifikációt bejárni. Szerencsére több olyan barátom is van, akiknek már lehetőségük volt részt venni ezen az úszáson. Nagyon tisztelem őket a teljesítményükért, valamint személyük iránt is és ezért is próbáltam a lehető legtöbb tanácsot magamévá is tenni a felkészülés alatt.
Az évek alatt megtanultam türelmesen végig járni ezeket a kvalifikációhoz szükséges lépcsőket. Minél több tapasztalatot szerezni a felkészülés alatt, hogy az éles helyzetet is picit jobban tudjam kezelni. Tavaly februárban voltam először hivatalos jegesúszó versenyen, addig csak az aktívan benne szereplő barátaimmal jártam úszni. Anno kezdésnek tökéletes helyszínt választottam a hallstatti versenyen, illetve régi barátom Josef Koberl személyében egy képzett jegesúszó támogatást.
Azt követő időszak viszont már csak a hosszútávról szólt, körbe úszni Manhattant és azzal együtt teljesíteni a Triple Crown sorozatot. A La Manche-csatorna és a Catalina-csatorna átúszásán kívül már csak az ikonikus helyszín megcsinálása hiányzott. 4 évet kellett rá várnom. Miután sikeresen teljesítettem a rég várt sorozatot, New Yorkban a szobámban pihenve kaptam egy üzenetet az IISA elnökétől, hogy akkor meghívhat-e az olaszországi Molvenoba versenyezni. Igent mondtam rá és ezzel el is kezdődött egy újabb felkészülés, ami egy távoli célhoz vezet. Így kezdődött az a sztori, ami a múlt héten nagyon megérintett.
A december nem úgy alakult, ahogy normálisan terveztem, de fel sem merült bennem, hogy ez esetleg felül írná a kiutazásom. Egyedül indultam ki Olaszországba és egy kisebb szünetet beiktatva meglátogattam az erőnléti edzőmet. Hétfőn délután az adminisztráció után a kötelező orvosi vizsgálat volt még hátra az ünnepélyes megnyitóig. Rengeteg baráttal sikerült találkozni és beszélgetni az új célok kihívásáról.
Kedden, a VB hivatalos első versenynapján az 500 méteren kezdtem, ami jelentősen elhúzódott és esti, villanyfényes úszás lett belőle. Rengeteg minden volt bennem, ahogy vízbe mentem és elstartoltunk egy szokatlan világban találtam magam. Az érzelmek vittek előre a tapasztalatlanságom mellett. Ennek következménye lett, hogy nagyot ittam a jeges vízből, ami teljesen meg is pecsételte az úszásom kimenetelét és a lelkem ostorozását. Hosszú-hosszú évek után, az 500 közben bevillant, hogy bakker ebben a formában nem tudom megcsinálni az 1000-t. Mi lesz velem ott? Ez nagyon durva! Majd jött a másnap és sikerült helyre billenteni a 250 méteren magam, majd szembesülni a korlátaimmal a sprint számokban. Rengeteg tapasztalatot sikerült begyűjteni, amik segítettek az 1000 méter felépítéséhez.
Korán ébredtem a nagy napon. Próbáltam a lehető legtöbbet pihenni, de az agyam már zakatolt. Időt hagyni minden apró bogaramra. Az idő közeledtével egyre csak nőtt a feszültség bennem. Elnéztem a többi úszó küzdelmét a medencében, illetve a melegítő helységben. Látszólag mások is hasonló gondolatokkal játszottak csak különböző stressz szinttel. Amikor két futam volt még hátra az indulásomig, akkor kezdtem meg a készülődést, beöltözést és felszerelés ellenőrzést. Mire szólítottak a futamhoz és a pálya beosztásra, már egy szűk állapotban voltam. Le korlátozódott a világ. Fülemben és az ujjaim hegyeiben éreztem szívem lüktetését. Az utolsó hívásra pálya szerint beállítottak minket és elindultunk az épületből a medencéhez. Óriási ováció, tapsok és biztatások és az utolsó ellenőrzés a pályához lépve.
Vízbe, jött az utasítás. A lépcsőn leereszkedtem a vízbe, de annyira rá voltam készülve az úszásra, hogy nem is tűnt fel a víz kb. 1 fokos hőmérséklete. Ami addig feszültség bennem volt, egy pillanat alatt elillant. Nyugodtam indultam és próbáltam a helyes iramot megtalálni, ami reményeim szerint elvisz a célig. Ellentétes taktikával úsztam, mint az első napon. Nem éreztem jelét a hideg jelentette nehézségnek. Valahogy éreztem ott az első pár száz méternél, hogy ez menni fog. Kontroll alatt tartani a testem és elmém. Egyenletesen haladtam és az utolsó 100 méterre fordulva már eltudtam engedni magam. Fantasztikusan éreztem magam benne és ahogy ráfordultam az utolsó hosszra ez egyre intenzívebb lett. Az utolsó métereken pedig csak folyamatosan mondogattam magamnak, hogy MEGVAN…MEGVAN…MEGVAN. A végére kiúsztam magam, de izmaim hőtermelése miatt még nem éreztem annyira a hideget. Az oldalsó korlátnál akartam kimenni a medencéből, de mire oda eljutottam már nem éreztem annyira viccesnek a vizet. Arcom lefagyott, ujjaim érzéketlenek és a mozgásom is kezd darabossá válni. Addigra a parton várt a segítőm, aki rám terítette a melegítő kabátot és irány az orvosi helység. Rengeteg barátom üdvözölt és pacsizott, ölelt az orvosihoz vezető rövid úton. Sokakkal jó viszonyban vagyok, de vannak országok és emberek, melyek a pályám bizonyos periódusai miatt szorosabban kapcsolódnak hozzám. Így kerültek szembe velem az írek és közülük is Sarah, akivel régóta jóban vagyunk. Imádom. Félre tett mindent és azonnal átvette az irányítást. Örültem neki és az orvosiban is hagyták, hogy rutinnal tegye, amit kell. Ilyenkor már nehéz bármit is csinálni. Kontroll nélküli remegés, szinte elviselhetetlen fájdalom az ujjakban, tenyérben, kézfejen. Megszabadulni a nedves ruhától és valahogy belebújni a meleg, több rétegű ruhákba. Közben a mellkashoz szorítani egy melegvízes tömlőt. Közben már érzem a fizikai fáradtságot. Az energia elvonás szokatlan és durva módja, ami itt lezajlik. Az úszás utáni 10-15 perc a kritikus és ezt töltöttük az orvosiban, majd át egy másik melegedőbe, ahol már nagyobb a nyugalom. További 5-10 perc és elindulhattam a zuhanyzóba, ahol a sorstársaim áztattak, és a leúszott 1000 métert ízlelgette. Nagyon intenzíven volt bennem az úszás minden egyes mozzanata.
Gyakorlatilag az 1000 méter szintidőn belüli teljesítésével befejeződött számomra a Világbajnokság. Azóta sikerült kielemezni a különböző adatokat, részidőket. A számomra fontos távon sikerült egyenletes teljesítményt produkálni és ezt a legkisebb szórással végig vinni. Vannak tanulságok, amiket esetleg a jövőben gyakorolni kell, mert maradt még idő, amivel lejjebb lehet vinni ezt az időt. Utólag örülök neki, hogy ilyen vízhőmérsékletben teljesítettem az 1000 métert, mert az Antarktiszon ennél csak hűvösebb lesz a víz. 5 fok alatt óriási jelentősége van az akár fél fok különbségnek is. A tavalyi hallsatti 4.9 fok és az ottani -1 fok között óriási különbség van, amit a szervezett intenzíven érez. A +1 és -1 között viszont sokkal kezelhetőbb. Az elmúlt hét lefárasztott, és olyan helyeken éreztem izomlázat, amire eddig nem is gondoltam. Hosszú volt az út hazáig, de a mai naptól már egy új feladat van előttem.
Szólj hozzá!