A Catalina-csatorna átúszása óta eltelt két hétben sokat tudtam gondolkodni a céljaim eléréséhez vezető úton és persze annak kivitelezésén, megcsinálásán! A fő célt, a két állomás sikeres teljesítése mellett a büszkeségemen átlépve el kell ismernem, hogy követtem el hibát, mely során súlyos árat kellett fizetnem! Sajnos csak utólag vagyok okosabb, de a jövőben nem próbálom ezt a hibám újra elkövetni.
Az elvégzett munka és a mellette levő eredmények alapján tudom magamról, hogy erős vagyok és ez rengeteget segít, hogy mentálisan is kitudjam hozni magamból ami bennem van. Az október 5-i úszás során kellett a legnagyobb mértékben a mentális képességeimre támaszkodni. Az úszást megelőző napokban sok kérdés fogalmazódott meg bennem, az akkor még előttem álló feladat előtt. Ami az utóbbi időben pozitívan változott, hogy az úszás napját megelőző éjszaka tudok a legjobban aludni. Az egy hónap kint tartózkodás alatt két alkalommal sikerült a legtöbbet és legjobban aludnom, az mindkét esetben az úszásokat megelőző éjszakák voltak! Nyugodt voltam mindkét esetben. Október 4-én is mindent rendben éreztem magammal kapcsolatosan, bár ez az érzés csak napról-napra kezdett bennem erősödni. Mielőtt elhagytuk a szállodát, még gyorsan rápillantottam a leggyorsabb időkre, mert akkor úgy éreztem, hogy megvan az erőm. Este fél 9 körül érkeztem meg a hajómhoz, amin addigra szinte mindenki ott volt. Egy ember volt még távol a vezető kajakosom. Dan már előtte szólt, hogy késni fog egy verseny miatt, de annyira bíztam benne, hogy nélküle nem akartam elindulni. Előzőleg csak telefonon beszéltünk és levelezésekből „ismertem" de éreztem, hogy Ő az én emberem! Este 10-kor már úton voltunk a Catalina-szigetre és tartottunk egy utolsó eligazítást. Mindenkivel átbeszéltük, hogy kinek mi a feladata. Megkapták a programot ami alapján megcsináljuk az előttünk álló feladatot. Mi az mit tenni és kell és mik azok a dolgok, melyekről hallani sem akarok! Ismerem magam és tudom, hogy mit enged a szervezetem. Ezért is éreztem, hogy jobb körülmények között 8-9 óra alatt át tudok érni. Elmondtam, hogy úgy állok neki, hogy ezt az időt tudjam teljesíteni, mert ennyire érzem képesnek magam. Tudtam, hogy lehetnek változások nem csak bennem de a környezeti viszonyokban is. Sok kérdés volt bennem, hogy mennyire tudok regenerálódni és az egyéb ehhez hasonló befolyásoló tényezők. Október 5-én 00.00-tól szólt az engedélyem az indulásra. Nagyjából abban az időben értünk a parthoz. Dan ment először a vízre a kajakkal. Körbe evezett egy picit, hogy mindent biztonságosnak talál-e, majd visszajött közel a hajóhoz, ahonnét ugranom kellett a vízbe. Úgy álltam oda, hogy mindent még utoljára átgondoltam és tudtam miért jöttem ide! Az elrugaszkodás hajótól jelentette, hogy innét már nincs visszaút és csak egy opció van! Még a vízben amikor már csak ketten voltunk Dannel még váltottunk pár szót, ami nekem ott sokat számított. Nem tudom megfogalmazni, hogy milyen mély bizalmat éreztem benne. Kimentem a partra, majd nem sokkal azt követően felemeltem mindkét kezem és ezzel jeleztem, hogy indulhat az óra. A szezon utolsó éles úszása. Az agyamon átrohant az elmúlt év felkészülése. Eljött az idő, hogy utoljára élvezzem a munkám gyümölcsét. Hamar sikerült felvennem a ritmust és csak raktam neki. Vártam a szervezetem jelzéseit, de szerencsére a kérdések helyett csak leszegett fejjel tudtam haladni előre. Rövid időn belül már kezdtem furcsának érezni az óceánt. Valami gyanús volt! A sötétben nehéz volt a külső infókra figyelnem, de az óceán sok jóval nem biztatott. A 3. óránál le vállt rólam Dam és jött Patrick. Ami addig tökéletes volt és maximálisan biztonságosnak éreztem az rövid időn belül elszállt! Sajnos Patrick az éjszaka nagyon óvatos volt és túlságosan vigyázott rám, így sikerült óriási kacsázásokba mennünk. Kb. egy órán keresztül sokat veszekedtem vele. Én is mondtam a magamét és ő is a sajátját. Elvesztettem a bizalmam vele és váltanom kellett. Jeleztem a hajónak, hogy ebben a formában baromi hosszú nap lesz. Nem is úsztam azt a tempót mint Dan kíséretében, mert nem akartam felesleges erőket pazarolni és ott úgy éreztem, hogy ez pazarlás. A hajón gyorsan meghozták a döntést, hogy Dan visszatér mellém. Onnét vissza álltam az általam diktált tempóhoz. Akkor úgy gondoltam, hogy a most már minden rendben lesz. Újra csak a mozgásra kellett koncentrálnom. Patricket bántotta, hogy nem tudott együtt működni velem, de nem szállt ki és adta fel, hanem Dan mellett maradt és próbált figyelni, hogy miként működünk együtt. A vízben ekkor nagy biztonságban éreztem magam és jó érzéssel töltött el a két kajakos jelenléte, illetve a bal oldalamnál biztosító hajó. Nem éreztem rosszul magam, megvolt az erőm, de ahogy kezdett világosodni egyre több külső információt sikerült begyűjtenem, amik csak erősítettek meg, hogy a tényezők nem mellettem vannak. Úgy terveztem, hogy 8-9 óra. A 8. órában nem is volt még semmi gondom, de valahogy a part nem kezdett közeledni. Folyamatosan számoltam, majd elértem a 9. órához. Ott már éreztem, hogy gond lehet belőle majd a frissítőt követően nem sokkal tarkón „vertek". Kicsúszott pillanatok alatt az irányítás a kezemből és az irányításom alól. Azt követően olyan mélyen elért a fáradtság, kimerültség, fájdalom, hogy a 10. órában egy rövid időre bekopogtatott az agyamban, hogy lehetséges, hogy bedarál és felőröl a természet. Raktam a kezem, de már nem éreztem az erőt és csak sodródtam. Az idő ment, de a távolság nem akart csökkenni. Agyilag teljes mélyponton voltam. Kiabáltam az embereimmel, akik kivétel nélkül mind azért a sikerért dolgoznak, amit én kitűztem magam elé. Az ott érzett gyengeségemet nehezen tudtam feldolgozni és hibákat vétettem. Lassan azért kezdett elérhető lenni a part. Az óceán nem enyhült meg velem szemben. Azt hiszem életem legnehezebb utolsó 50 méterét Palos Verde partainál sikerült teljesítenem. Csúnyán beleszaladtam abba a napba. A kimenetel is nehéz volt. Csupa nagy kő, szikla amik nem engedték, hogy csak kisétáljak a partra. Óvatosan kimentem, felemeltem a kezem, hogy jelezzem szárazon vagyok, majd elszállt belőlem minden! Elterültem a köveken. Jó darabig feküdtem, majd Dan jelent meg felettem. Minden rendben? Kérdezte, majd egy kis vigyorral mondta „ugye mondtam, hogy ha gond van, akkor az én szememet fogod látni! Hahaha! Megcsináltad az 1%-ból" Gyere megyünk vissza. Nagyon rosszul éreztem magam. A szenvedés elnyomott minden pozitív érzést! 10 óra 59. Ez a szám szerepel a nevem mellett, de csak kevesen tudják, hogy ez mivel párosult. Utólag jó érzés, hogy milyen körülmények között tudtam véghez vinni, hogy előzőleg már úsztam egy nagyot, a világ legjobb idejét úszva. Napokig borogattam magam a szobámban. Sok volt és azt hiszem ilyen rövid időt nem szabadott volna hagynom. Szerencsére a lényegen nem változtat, hogy megvan már 4 állomás a 7-ből. Szűkítettem a kereten, akikkel harcban vagyok a 7 állomás befejezéséhez. Köszönöm mindenkinek, akit érdekelt és figyelemmel kísérte az elmúlt úszásaim!
Be fast and strong! PUSH IT!
Hozzászólások