Augusztus 13. sokáig emlékezetes dátum lesz számomra! Egy sikertelen átúszás napja, melyre oly sokat készültem! ...
A majd egy éves felkészülést nem tudtam megkoronázni, pedig keményebben készültem, mint eddig a sorozat bármelyik úszására! Tudtam, hogy nehéz lesz és ezért sem vettem félvállról, rutinból az edzéseket. A tesztek, versenyek végig jó adatokkal szolgáltak. Most így napokkal az Északi-csatornánál való úszásom után is úgy érzem, hogy idén vagyok a legjobb erőben. Sajnos ezt, most nem tudtam eredményre válltani. Mentálisan is erős voltam, vagyok és erre kellő bizonyíték volt az úszásom ”befejezése”. Sokszor mondtam az embereknek, hogy nem a távolság a döntő, hanem, hogy azt milyen környezetben kell teljesíteni! Az Északi-csatornánál ez most számomra is bebizonyosodott! Fejet kellett hajtanom a természet előtt! Most már minden információ birtokában rengeteg tanulságot tudok levonni ebből az átúszási kísérletből. Vannak dolgok, amiket nem tudok befolyásolni, de minden más egyéb faktort a lehető legjobban minimalizálnom kell! Súlyos árat kellett fizetnem a hideg miatt! Úgy gondoltam, hogy elegendő lesz az az idő, melyet hideg környezetben töltöttem. Ezt most már tudom, hogy kevés volt a szervezetemnek! Sokkal több időre van szükségem, hogy a testemet tudjam edzeni, szoktatni a hideghez! Ez is egy dolog, amit meglehet tanítani a szervezetnek. Ez is ugyanúgy fejleszthető képesség, mint bármi más! Függetlenül, hogy most már sok mindennel tisztában vagyok, úgy érzem, hogy ez lesz a jövő évben a legfontosabb! Kibírni még pár plusz órát! Így utólag még az időpont megválasztást és a kapitány megválasztás is lehetett volna jobb. Egy ilyen úszás borzasztó komplikált, és rengeteg mindennek kell jól működnie, hogy lehetőség legyen a cél elérésére. Utólag okos az ember, ezt sokszor mondják és most én is ezekből próbálok meríteni, hogy a jövő évben kijavítsam a mostani próbálkozást. Ez egy komoly csapatmunka. Mindenkit egy cél kell, hogy vezéreljen, és mindenkinek magáénak kell érezni a célt, amiért jöttünk. A saját ”embereim” bizonyították, hogy jól csinálják a rájuk bízott feladatokat, még ha időnként nagyon nehéz döntést is kell hozniuk! Lelkileg nekik is egy óriási teher, hogy higgadtan tudják értékelni a jeleket. Az igazat megvallva én nem is szerettem ezt a részt csinálni régebben, amikor egy-két barátnak kellett segíteni. A vízben jobb. A második fontos tanulság, hogy nem leszek kettes számú ember egy azon hajóra! Amikor valaki ilyen nehéz környezetben akar bizonyítani, annak valóban szüksége van arra az egy napra, mert a természet nem bőkezűen osztogatja a szép napokat, és viszonyokat. Azzal az egy nappal viszont élni kell. Azok, akik második számú úszók voltak egy azon hajón, azoknak nem sikerült a kísérletük! Egy nap, egyetlen napon múlott az egész! Hiszem és tudom, hogy képes vagyok rá. Ezen információk, tapasztalat birtokában egyeztettem már a jövő évi úszásom. Új hajóval, új kapitánnyal és egy későbbi, kedvezőbb időpontban fogok újra kiállni az Északi-csatorna partjára. Most már tudom, hogy az indulásunk reggelén már megvolt pecsételve a sorsunk. Olyan viszonyok között kellett úsznunk, ami irreálissá tette a célunk beteljesítését. Jövőre még később fogok úszni, amikor még picit melegebb is a tenger, ezzel is nagyobb lehetőséget adva magamnak és a szervezetemnek. Csak a legjobb napon menni, mert így is kemény lesz, és nem kell még ezt megfejelni durva széllel, hullámokkal. Nem tagadom, fáztam a vízben, de egy ilyen vízhőmérsékletnél ez normális! Én sem vagyok különb, mint mások. Én is tudok fázni, elfáradni, fájdalmat érezni. A különbség, hogy én ezeket a határokat a hosszú évek alatt kitoltam annyira, hogy képes legyek mások által hihetetlennek tűnő feladatokat véghez vinni! Sokaknak már-már természetesnek tűnik, hogy ahova megyek azt meg is csinálom, gépiesen. Most lett egy visszajelzés, hogy én is csak ember vagyok, és engem is érhet bukás! Nem vagyok sebezhetetlen, még ha a vízben, úszás közben úgy is érzem! Annak viszont úgy kell lennie. Át kell tudni állítani az elmém, hogy mindent alátudjak rendelni a célom eléréséhez! Az adataim elemezve, azt is észre vettem, hogy nagyobb tempót diktáltam, mint amit szabadott volna mennem, mert így a fűtésre szánt energiát is használtam az előrehaladáshoz, ami szerintem elősegítette a kihűlésemet! Így utólag, azt hiszem az 5. óra volta fordulópont. Onnét indult meg az a folyamat, melyet már nem lehetett visszafordítani. A segítőim végig tudták kísérni a zuhanásom, de egy ideig ők is bíztak bennem, hogy valami csak történik. A természet ereje nagyobb volt, mint az én akaratom. Az utolsó óra már nagy mélyrepülés lett, mely olyan döntések meghozatalát jelentette a kísérőim számára, amikre nem gondoltak, mert ők is úgy hitték, hogy bármit megcsinálok. Olyan döntések, melyek idegenek számomra. Jövőre nagy feladatok várnak rám. Hiszek magamban és ezért is vettem fel másnap a kapcsolatot egy másik hajóval, akik kedvezőbb feltételeket tudnak biztosítani! Megfizettem a tanulópénzt. Rengeteg aggodalmat okoztam a szeretteimnek és nem szeretném, hogy jövőben újra megkelljen élniük hasonlót. A bizonytalanságot, és tehetetlenséget. E dolgokból tanulva fogok nekivágni a jövő évnek. Mindig van tanulság!
Hozzászólások