A 2019-es Északi-csatorna átúszása és egyben az Ocean's Seven sorozat befejezése óta nem volt lehetőségem hasonló kihívást megvalósítani/elkezdeni. Az új sorozatból (Stillwater Eight), a jelenlegi lehetőségek mérlegelése alapján, a svájci helyszín tűnt megvalósíthatónak, melyet a szervezők biztosítottak részemre. Az itt töltött idő alatt, szinte végig kellemetlen hűvös és esős idő volt. A verseny reggelére 17 fokosra hűlt a tó víze. A startot követően próbáltam egyenletes sebességre törekedni, az időjárás miatt számítottam arra, hogy szükség lesz a tartalékokra.
Az idő sajnos egyre rosszabb lett, majd olyan mértékben szakadni kezdett az eső, hogy pár méter lett a látótávolság, néha szinte már a kísérő hajómat sem láttam. Az eső után a szél és a hullámok tovább nehezítették a terepet.
A végén már éreztem a karom, határon volt, hogy begörcsöljön. Szerencsére ekkor olyan közel voltam már a célhoz, hogy a visszafogottabb tempó ellenére sem közelítettek meg a mögöttem úszók. Azt gyanítottuk, hogy dobogós helyen vagyok, de az csak a célban derült ki számomra, hogy a fő férfi kategóriában (19-49 éves, neoprén nélkül úszók) első lettem. A terveim szerint 6.30-7:00 óra körül akartam teljesíteni a 27 km-t, de az időjárás nagyon megváltoztatott mindent. Így végül 9 óra 17 perc alatt sikerült elérnem Zürichbe. 36205 kartempó kellett a cél eléréséhez...
Szólj hozzá!