Emlékezés

Egy évvel ezelőtt, az Ocean’s Seven sorozat Japán állomására utaztam a kísérőimmel. A világ talán legnehezebb helyszíne az átúszók számára. Az úszásom előtt csak 12 sikeres átúszó volt, akinek megvolt a kellő ereje és szerencséje, hogy megérintse Hokkaido-sziget partját! 2 év előkészület és 1 év teljes felkészülés után erősnek és késznek éreztem magam arra, hogy megküzdjek az előttem álló feladattal!

Az úszást megelőző napokban többször megtapasztaltam a természet erejét, mely el is bizonytalanított, hogy valóban képes vagyok-e megcsinálni? Rengeteg kérdést tettem fel magamnak. Bíznom kellett a szerencsében is, hogy az időjárás kellően kegyes legyen hozzám és csak a fizikai és mentális erőmön múljon az átúszás sikere. A hosszú és fárasztó felkészülés után nagy megkönnyebbülés volt a vízbe ugrani! 2014. augusztus 9-én reggel 4 órakor elstartoltam Cape Gongen-Zaki szikláitól. Jó érzés volt vízben lenni és egyre inkább éreztem, hogy ez az Én napom lesz. Jó volt érezni azt az erőt, ami akkor bennem volt! Élveztem a felkészülésem gyümölcsét! A Japán-tenger kellemes volt, de ahogy átúsztam a Csendes-óceán felől érkező áramlatba az hirtelen hideg lett. A parthoz közeledve kezdtem érezni az áramlat egyre növekvő erejét. Tudtam, hogy csak keveseknek sikerült átúszni rajta. Ettől függetlenül nyugodt voltam és a végén még tudtam növelni a sebességem. Az utolsó pár száz métert már egyedül kellett megtennem Hokkaidó-sziget parti sziklái felé. Sajnos nem tudom leírni, hogy milyen érzések rohanták át bennem, amikor megérintettem a sziklát és ezzel befejeztem egy hosszú utazást! A felkészülésem és a sok lemondásom volt a legnehezebb ebben az útban és azzal az érintéssel sikerült feltennem az i-re a pontot. A pontot, mely akkor 37.1km volt a két sziget között. 7óra 29 percig tartott ez az intenzív úszás, mely végül nagyon megviselte a szervezetem. Büszkeség, hogy 13. személyként elértem a túlpartot és ezt minden idők 2. legjobbjaként.

Az egész úszás alatt szinte tökéletes volt minden! Csapatom fantasztikus munkát végzett, minden simán ment.

A kapitányom talán a legjobb volt, akivel valaha is együtt kellett működnöm! Moriya a navigátorom és egyben a kinti adminisztrációm szervezője is végig tökéletesen irányított a cél felé! Végig biztonságban éreztem magam és ezt a biztonságot a hajón lévők nyújtották! Ez is csapatmunka! Nélkülük nem lennék képes ezeket a terveket és célokat megvalósítani!

Ezúton is szeretném megköszönni, hogy támogattatok és segítettetek elérni a célom! Köszönöm, hogy figyeltetek és vigyáztatok rám! A csapatom akkori tagjai Takács András, Györe Jani, Haász Annamari, Tompa Gábor és Tompa Matyi voltak, valamint Mizushima kapitány és Masayuki Moriya navigátor/szervező.

Hamarosan egy újabb állomás következik! Egy újabb cél, mely már nagyon közel van!