• slide-pict-02.jpg
  • slide-pict-04.jpg
  • slide-pict-03.jpg
  • slide-pict-05.jpg
  • slide-pict-07.jpg
  • slide-pict-06.jpg
  • slide-pict-01.jpg

Az új rekord!

Az úszást megelőző napon még találkoztam a hajósommal és a kajakosommal. Vázoltam a tervemet nekik, de úgy éreztem nem mindenki hitte, hogy ez a pasi megfogja csinálni! Sok úszóval találkoztak és szinte mindenki hozzám hasonló célokat emlegetett, de én tudtam, hogy többet dolgoztam és jobban akartam a többieknél!

Szeptember 21-én reggel is nyugodt voltam, nem izgultam az aznapi úszás miatt. Mindent a szokásos menet szerint csináltam. A könnyű reggelim után picit pihentem, nyújtottam, ellenőriztem még utoljára az eszközöket. Rengeteget figyeltem az erkélyemről az óceánt, de minden jónak tűnt és bíztam az embereim tapasztalatában, tudásában. Viszonylag korán kiindultunka repülőtérre, hogy átrepüljünk a Molokai-szigetre. A pici gép amivel mentünk volna másfél órával később indult, így sokkal később tudtunk csak megérkezni a szigetre. A gépről nézve már rosszabbnak tűnt az óceán. Megérkezés után a helyi taxisra kellett várnunk, majd a starthelyre érve láttuk, hogy a hajóm még nem érkezett meg a helyszínre! Minden csúszott az előre megbeszélt szerint. Az előre megbeszélt start időpontom délután 5-6 óra között volt. A késések miatt egyre szűkült az időm. Az eredeti tervem szerint egy keveset még szerettem volna hangolódni az úszásra, de erre gyakorlatilag nem volt lehetőségem. Miután megérkezett a hajóm, a hely adottságai miatt nem tudott kikötni, így Gyurinak és Andrásnak (a két segítőmnek) is úgy kellett beúszni a hajóhoz. A kockázati tényezőket figyelembe véve, felcsatoltam a cápariasztót a bokámra és átkentem a teljes testem egy medúzák elleni védőkrémmel. Erről tudtam, hogy csak 2 óráig biztosít védelmet, de az is több a semminél. A riasztóból viszont kettő volt, mert az akkumlátor csak kb. 5 órát bírt, így cserélgetni, tölteni kellett őket.

A startot követően a sziget nyújtotta védelem úgy fél óráig tartott, majd belementünk a pokolba! Erre pokolra próbáltam felkészülni, de nem gondoltam, hogy ennyire rossz lesz! A tapasztalatom miatt végig tudtam kezelni a hullámokat, de a kajakos kísérőim többször felborultak. Jól éreztem magam a vízben, de sajnos a hajón levő személyzet ezt már nem mondhatta el magáról! Nehéz elképzelni, hogy milyenek voltak a kinti körülmények! Egy apróság a viszonyokról. Amivel az itatásom végzik, a karbon botom is eltörött! Ez nagyon erős, hajlékony bot (volt). Minden frissítésért meg kellett küzdeniük a többieknek. Sok mindent utólag tudtam meg, miután már nyugodtan átbeszéltük az eseményeket! Akkor nem örültem mindennek, de így utólag már azért jókat derültünk rajtuk! Az úszás alatt végig egyenletesen erős tempót tudtam menni. Fejben is sokáig rendben voltam, de az utolsó órában mélypontra kerültem mentálisan! Közel voltunk a parthoz és csak ki szerettem volna menni, de valamiért elkezdtünk párhuzamosan haladni a parti sziklákkal. Elvesztettem a nyugalmam és sokat kiabáltam a kajakosommal, aki csak a legjobbat szerette volna nekem, de akkor ott én másképp értékeltem a viszonyokat! Hibáztam, de volt aki tudott helyettem dönteni! Az ingerültségem egyik oka volt, hogy tudtam, hogy az általam kitűzött időm belül vagyok! Nem érzetem, hogy így meglehet ha csak a part mellett haladunk. Percek múlva a vezető kajakos beúgrott mellém a vízbe és rámutatott a partra! Ott biztonságos! Gyerünk, még időn belül vagyunk! Az az utolsó perc egy örökké valóságnak tűnt! Soha nem érem el, majd előtűnt a szikla, ami ennek a 12 óra 2 perces küzdelemnek a végét jelentette!

Szinte együtt üvöltöttünk! Ott, akkor mindenkinek ez a szám ugyanazt jelentette! Meglett az új rekord!

Azt az időszakot viszont nehéz lenne megfogalmazni, amit azt követően éreztem, hogy megérintettem a sziklát és kiúsztam a partra! Szerettem volna azonnal megölelni és megköszönni a barátaimnak a munkát, amivel hozzásegítettek a sikeremhez, de a körülmények nem voltak megfelelőek. Értem jöttek a partra, a hajó pedig a kikötő felé vette az irányt. Én már rég a szobám agyában pihentem, mire megérkeztek. Az öröm felett addigra már elurakodott a fáradtságom.

Az úszást követő napokban többször is beszéltünk a tapasztalatokról, de azokat meghagyom nektek egy személyes beszélgetés alkalmára! Jókat fogunk rajtuk nevetni!!!

Most még pihengetek, uszogatok, hogy a legjobban felkészüljek a következő állomásra! Az idő most gyorsan megy!

Hozzászólások  
0 #3 Román Attila 2015-10-01 21:26
Főhajtás, tisztelet!

A következő kihívásokhoz sok-sok erőt!
Idézet
0 #2 Z.András 2015-09-29 17:57
"együtt üvöltöttünk"
Attila, te emberileg is nagyon rendben vagy! Arra a beszélgetésre lelkes amatőrként és rajongódként én is nagyon szeretnék elmenni!
Idézet
+2 #1 Koór Béla 2015-09-28 09:37
Alig várom azt a személyes beszélgetést! :lol: :lol:
Idézet
Szólj hozzá!